Miért pont pszichológus?

Felvetődhet az a kérdés, hogy ha valakinek problémája van, miért is forduljon pszichológushoz, miért nem jó az orvos, egy barát, a női lapok "csináld-magad" tippjei, vagy esetleg az ismeretterjesztő irodalom hozzáférhető kötetei.

Nos, azok is jók lehetnek. Tényleg segíthet egy olyan barát, akiben megbízunk, és mindent el merünk mondani neki. Ha van ilyen. Én részemről kicsit szkeptikus vagyok, biztosan vannak ilyen barátságok is, magam körül azonban azt látom, hogy nincsenek. Valahogy átalakult az életünk, és a barátok inkább olyan személyeket jelentenek, akikkel szívesen töltjük el a szabadidőnket, nem pedig olyanok, akikben maradéktalanul megbízhatunk. Például abban, hogy nem adja tovább, amit hall, még véletlenül sem. Vagy nem él vissza vele, még a partnerünk/anyánk/bárkink vonatkozásában sem, merő segítő szándékkal (a bárki itt az a személy, akivel a bajunk van). Vagy bízhatunk abban, hogy ha el akarunk mondani valamit, akkor tényleg ránk figyel, valóban meghallgat bennünket, és nem csak arra vár, hogy a következő légvételünkkor belekezdhessen a saját ugyanilyen, mégis teljesen más problémájába (esetleg ismerősek ezek a dolgok valakinek?). Szóval akinek van olyan barátja, aki mindezeket tudja, annak tényleg nem biztos, hogy a problémája megbeszéléséhez pszichológusra van szüksége.

Tényleg segíthet egy orvos, aki türelmesen végighallgat, a lelki problémánk minden részletével együtt. Aki meglátja, hogy a gyomorfájás, felső légúti megbetegedés, pajzsmirigy-probléma mögött állhat ki nem mondott indulat. Hogy az epegörcsök hátterében elfojtott, ki nem élt harag húzódhat. Hogy a bal váll krónikus fájdalma elveszített női hozzátartozóról is szólhat. Aki megérti, hogy a lehangoltság, depresszió nem feltétlenül orvosolandó tünet, hanem erőforrás, mely segíthet megérteni az aktuális helyzet üzenetét. Biztosan van ilyen orvos, és aki rendelkezik ilyennel, annak tényleg nincs szüksége pszichológusra.

Tényleg vannak jó cikkek is a női lapokban lelki témákban, amikből egy-egy aktuális problémánkkal kapcsolatban megvilágosodhatunk. Ha épp találunk egy olyat, ami épp a mi problémánkról szól. Ahol nem átlagos emberek átlagolt bajairól írnak, vagy egy bizonyos ember speciális problémájáról, hanem épp arról, ami nekünk kell, ami rólunk szól. És ahol nem általánosságban írnak a teendőkről, hanem épp azt közlik, amit nekünk magunknak tenni kell. Ha találunk ilyet, erőnk is lesz végigvinni, és még működik is, akkor tényleg nincs szükség pszichológusra.

A könyvek is lehetnek nagyon jók. Vannak nagyon-nagyon jók, és kicsit jók köztük, és megtalálhatjuk azt a könyvet, ami a saját problémánk gyökerét boncolgatja. Nagyon sok okos dolgot tanulhatunk, jó néhány aha-élménnyel gazdagodhatunk általuk. Épp csak a problémához tartozó érzelmi katyvasszal nem tudnak mit kezdeni, mert hát alapvetően az értelemre, a szellemre hatnak, a másik két szinten nem igazán. Ha olyan típusú problémánk van, ami szellemi szinten megoldható, és megtaláljuk hozzá a megfelelő könyvet, akkor tényleg nincs szükség pszichológusra.

Szépen körülírtam? Akkor összefoglalom, miért lenne jó a lelki problémáinkkal pszichológushoz fordulni:

Titoktartási kötelezettsége van. Minden irányban, minden helyzetben. Vagyis amit a kliens elmond, azt nem lehet továbbadni, nem lehet megosztani mással (egyetlen kivétel a szupervízió, erről majd később). Ráadásul a pszichológus nem ismeri a férjet-anyóst-bárkit, így hatással sem lehet azokra. Ő az az idegen, akinek érdemes megnyílni, mert a vonaton megismert, soha többet nem látott idegenhez képest még szaktudása is van, tehát a meghallgatás mellett esetleg lesznek ötletei is arra nézvést, mit is lehet kezdeni a helyzettel.

Tanulta, tudja, hogyan kell értő figyelemmel hallgatni. Nem akar a saját maga problémáiról beszélni (általában :-D). Arra figyel, amit a kliens mond, és sokszor meghallja azt is, amit nem mond ki. Tudja, hogyan kell kérdezni, hogyan kell hallgatni, mikor kell megszólalni, és mikor nem. Előtte nem ciki sírni, mert hát azért van. Nem ciki kiborulni, hiszen ami a pszichológusnál történik, az nem kerülhet ki onnan. Védett környezetben, bensőséges körülmények között szabadulhatunk meg mindazon gondolatoktól-érzésektől, melyeket még önmagunk előtt sem szeretünk felvállalni.

Van neki szaktudása. Jó esetben ő már olvasta a fellelhető szakkönyvek egy részét, így tudja az azokban foglaltakat alkalmazni, ugyanakkor felé érzéseket is ki lehet nyilvánítani, indulatokat is lehet produkálni. Tudja, hogy milyen kerülő utakon jelentkezhet a szorongás, fájdalom, harag, szégyen. Tudja, hogy egy-egy tünet mögött mennyi minden más tényező húzódhat.

Tisztában van a saját korlátaival. Nem megy bele olyan mélységig a dolgokba, ahonnan nem tud biztonsággal visszahozni. Átlátja, kontrollálja a helyzetet, és bár lehet, hogy kötéltáncra invitál, de mindig lesz alattunk védőháló, és a kezünket sem engedi el közben. Véd, támogat, de mindig újabb utakra indít.

Szóval lehet mindenféle házilagos megoldást találni a problémáinkra, és azok sokszor működőképesek is lehetnek. Mint ahogy megspórolandó a kozmetikust, lehet otthon is gyantázni, ami akár lehet ugyanolyan jó is. De lehet, hogy csak több problémát okoz. És bárki levághatja a saját maga, vagy hozzá közel álló személy haját. De a legtöbben azért mégis inkább fodrászhoz járunk. És autót is lehet otthon barkácsolni. Csak nem biztos, hogy érdemes...

A bejegyzés trackback címe:

http://valaszut.blog.hu/api/trackback/id/tr452169625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.