A párkapcsolatokról - 2. rész

Mint már előrevetítettem, a jó párkapcsolathoz a kapcsolat egyenlőségen alapuló működtetése szükséges. Ma, Magyarországon az a terület, amiben ez a legkevésbé tud működni a tapasztalatom szerint, az a háztartás. A mai napig hallom - mindenféle embertől -, hogy van a női munka, meg a férfi munka. Elmondom, miért óriási gáz ez.

A klasszikus felfogás szerint női munka az, ami a házon belül van. Ide sorolják a főzést, takarítást, mosást, teregetést, vasalást, mosogatást, ablakpucolást, és nagyon gyakran a gyereknevelést is, azaz a gyerekkel való tanulást, foglalkozást, játékot is. A férfi munkák a fűnyírás, kertművelés, favágás, az autó rendben tartása és a házi barkácsmunkák (apróbb szerelések, kép feltétele, csapcsöpögés megszüntetése, stb.). Ez így olyan szép és letisztult, és hát a férfi nem tud főzni, a nő meg nem tud bánni a fűnyíróval meg a fűrésszel-baltával, hát jó ez így, ugye.

Nos, nem jó. A klasszikusan női munkáknak nevezett dolgok általában napi feladatok, de legalábbis heti rendszerességgel ismétlődnek. Főzni, mosogatni, gyerekkel foglalkozni minden nap muszáj. Takarítani legalább egy héten egyszer, de akkor két-három órás folyamatosan elfoglaltságot jelent (legalább, lakás nagyságától függően), mosni is legalább hetente kell (és akkor négy-öt adagot is elnyel a mosógép átlagos család esetén). A vasalás nagyon jó időgazdálkodás és sok pamutruha mellett is legalább két-három óra egy négytagú családban hetente. És ezek olyan tevékenységek, amik halogathatóak ideig-óráig, de akkor többszörösére nő a ráfordított idő (ha nem takarítunk két hétig, nincs semmi probléma, csak nem fogunk két óra alatt végezni, mert több lesz a kosz). Ha nem főzünk, egyszer-kétszer lehet rendelni, hideget enni, de több napos "sztrájk" már nagyon felborítja a család életét (mint abban a nem kicsit szexista reklámban, hogy "ha anyu beteg, mert fáj a torka..."). A klasszikus férfimunkáknak nevezett dolgok viszont nem jelentenek napi elfoglaltságot. A füvet maximum hetente kétszer kell lenyírni, átlagos méretű kert esetén 2-3 órás elfoglaltságot jelent. Fát évente egyszer kell összevágni, akkor sok meló, több napig is eltart, de ha készen van, akkor lehet örülni, van sikerélmény, és egy évig nincs vele több gond. Vagy kicsit drágábbért lehet rögtön hasogatottat venni. Vagy fabrikettet használni. A kerttel való babrálás egyrészt hobbi, vagyis önmagában örömet jelent, másrészt - bár kétségtelen, hogy nehéz fizikai munka - a legtöbben elmondják, hogy feltöltődést jelent számukra. Ráadásul ha valami nem úgy jön össze, akkor sincs tragédia, mert gyümölcsöt-zöldséget lehet venni a boltban is, ha kidöglik a tuja, lehet másikat ültetni helyette. Ráadásul egy szép, ápolt kertet mindenki lát, mindenki dicsér, szóval a sok munka sok-sok pozitív visszajelzést termel. Míg az, hogy mindenkinek van tiszta ruhája, említésre sem méltó minimum, dicséret nem jár érte. A házi barkácsolásban egyrészt nem minden férfi profi, és előbb-utóbb úgyis mesterembert kell hívni. Másrészt aki profi belőle (és az nagyszerű ám), az sem jelent napi több órányi elfoglaltságot minden nap. Nem úgy, mint a klasszik női munkák. És akkor ez egy olyan átlagcsalád, ahol van kert és kandalló/kazán. Nem panel, ahol gyakorlatilag néhány barkácsmunkán kívül a férfias elfoglaltságot maximum a kocsi állandó macerálása jelenti, vagy legfeljebb télen a hólapátolás, vagy a zsebkendőnyi "pázsit" évi kétszeri megnyírása.

Még tovább megyek. Ha egy pasi elmosogat, berak egy mosást, kitereget, takarít, akkor ezek mind-mind dicsérni való, a pasi nagyszerűségét alátámasztó tényezők (hányszor hallottam, ahogy a nő azt mondja, hogy de hát a férje sokat segít, még mosogat is). Míg ha egy nő megcsinálja ezeket, akkor az amolyan pipa, még csak rendes asszony sem lesz ettől belőle. Ha viszont nem csinálja, akkor világ lustája, rendetlen, igénytelen, stb.

Még tovább. Az, hogy egy nő vékony, ápolt és szép legyen, megintcsak minimum. A pasik a megcsalás okaként nagyon gyakran hozzák fel, hogy mert amikor otthon maradt a gyerekekkel, az addig ápolt, vékony nő meghízott (nem fogyott le a terhesség után), elhanyagolta magát, állandóan melegítőben jár, igénytelen lett (és persze, nem igényli már a szexet, de ezt egy másik fejezetben fejtem ki). Míg ha egy pasi megnősül, és meghízik, és nem ad már magára, az rendben van, egy nő ne érveljen azzal, hogy ő már azért nem kívánja a férjét, mert az éppen harminc kilóval több, mint az a sportos, kockás hasú valaki, akihez hozzáment.

Ha mindezeket összegezzük, azt kapjuk, hogy a nő napi két-három órán keresztül csak házimunkát végez a normál munkája mellett, amiért nem jár dicséret, az elhanyagolásáért viszont komoly megvetést és szankciókat kap. Ez a mennyiség hétvégén, amikor nem dolgozik, és elvileg pihenhetne, hirtelen megduplázódik-triplázódik, és gyakorlatilag alig várja már, hogy hétfőn mehessen dolgozni. A pasi heti két-három órát tölt "férfias" munkákkal, amiknek eredménye dicséretet indukál, sikerélménnyel jár, ha elhanyagolja, azért viszont hetekig, akár hónapokig nem jár szemrehányás. És igaz, hogy a férfiak általában több időt töltenek a fizetett munkájukkal, de ezért őket nagyobb elismerés és presztízs is illeti meg. Ráadásul az tök természetes, hogy ha apu hazajön, akkor fáradt, és pihennie kell, míg egy nő általában nem mondhatja ugyanezt.

Ez egy totál sablonos kép, és természetesen túlzásokat is tartalmaz, de a hagyományos családmodellben élő családokat igen szemléletesen írja le. Az eredmény a nő teljes túlterhelése, mindenféle megbecsülés nélkül, a pasiknak viszont sok szabadidejük marad, és ehhez még sok megbecsülést is kapnak. Ez egyenesen vezet a nők elsárkányosodásához, mert az állandó frusztráció és fáradtság agressziót szül. Morgósak, kedvetlenek és elhanyagoltak lesznek. Mind fizikailag, mind lelkileg kimerülnek. Állandóan ingerültek a férjükre, és általában ők maguk sem értik, hogy miért. Ha nem is mondják ki, a fejükben mindig pörölnek a másikkal. És nem is értik, hogy miért nem boldogok, miért nem érzik jól magukat a bőrükben. És ennek előbb-utóbb a pasi telefonjának böngészése, féltékenykedés és válás lesz a vége.

Pedig lehetne ezt másképp. Igaz, minden a neveléssel kezdődik. Míg az tök természetes a legtöbb családban, hogy a lánygyereket nagyon hamar "befogják" házimunkára, tanulgat főzni, felsöpörni, porszívózni, addig a fiúknak ezt nem kell csinálni, sőt, még kamaszkorukban és felnőttként is kiszolgálja őket az anya (nem egy olyan negyvenes pasast ismerek, akire a mai napig az anyukája főz vagy mos, bár a pasi már "önálló" háztartásban él. Csak épp anyuhoz jár enni, és hétvégenként oda viszi a szennyesét is). Így azért elég nehéz elvárni, hogy amikor megnősül-összeköltözik egy lánnyal, önként és dalolva lásson neki a házimunkának. Elvégre megszokta, hogy a nő azért van, hogy őt kiszolgálja. Ha ezen sikerül továbblépni, akkor jön a következő kifogás: a férfi nem ért a mosáshoz, nem tud takarítani, stb. Mondják ezt olyanok, akik simán tudják használni a fűnyírót, láncfűrészt vagy magas nyomású  mosót. Érdekes módon amikor a nő elválik tőlük, és mondjuk nem találnak azonnal új "házvezetőnőt", akkor simán képesek mindezen feladatokat ellátni - mindaddig, amíg új nő nem kerül az életükbe. Akkor aztán varázslatosan elfelejtik újra.
Sőt. Sok pasi főz, ha jön a család vagy a haverok - bográcsban vagy grillen, és még büszke is a szakácstudományára. Ugyanakkor azt fennen hangoztatja, hogy ő csak húsokat tud elkészíteni, "rendes" ételt nem. Hát persze, mert olyan nagy a különbség.

De hogy ne legyek ennyire feminista, elmondom a fordítottját is. Láttam már olyan párt (egyet), ahol a pasi végezte a házimunkát, a gyereknevelést, mindent, a nő meg nem nagyon csinált otthon semmit. És bár kétségtelenül érdekes volt, az eredmény ugyanaz volt pepitában: a pasi volt túlterhelt és boldogtalan, és egyre házsártosabb (és még potencia-problémái is voltak), míg a nő nem is értette, hogy ez most mi, így működtek az elmúlt sok-sok évben, akkor miért nem lehet ez így jó tovább. Elvégre, ő azért ezzel a férfival kötötte össze az életét, mert ő nem várta el tőle, hogy házitündérkedjen.

Összegezve: mindaddig, amíg egy pár nem egyenlően osztja el az otthoni munkát, addig az egyik fél túlterhelődik és folyamatosan frusztrációt él meg, a másik pedig sikerélményekkel és pihenéssel gazdagodik, amit nem igazán szeretne feladni. Ha ezt a gordiuszi csomót sikerül elvágni, és - az egyéni óhajtásokat lehetőleg figyelembe véve - egyenlően felosztani a munkát, akkor a problémák ezen része elég jól képes lesz elsimulni. Egyenlőség alatt azt értem, hogy az időrabló, de sikerélménnyel nem járó "női" munkák időarányosan és mindkét félnek pihenésre is lehetőséget biztosítva legyenek elosztva, úgy, hogy egyikük se érezze, hogy kitol vele a másik. Ez sokszor nem könnyű, de házat építeni, gyereket nevelni vagy új kocsit venni sem könnyű, azok meg mennek, úgyhogy ezzel is meg lehet birkózni. Az is fontos, hogy ne kelljen állandó "kézi vezérlés", vagyis ne kelljen a "lustábbik" felet állandóan megkérni, hogy mosogasson el, tegyen be egy mosást vagy épp söpörjön fel. Mert ha kérni kell, akkor szívesség, amit jófejségből megcsinál a másiknak, nem pedig egyenlően elosztott házimunka. Ne tegyünk egymásnak szívességet azzal, hogy a háztartást működtetjük (csak tényleg szeretetből és ritkán, hogy maradjon neki értéke), elvégre közösen vállaltuk, hogy így teszünk. Ha kell, figyeljünk meg egy hetet, hogy mennyi és milyen házimunka van, naponta írjuk össze, hogy ki mit és mennyit csinál, majd osszuk fel újra. És igen, szörnyű, hogy a fárasztó munkanap után nem lehet egy sörrel leheveredni a tévét elé, pihenkélni egyet, de gondoljunk arra, hogy a párunk eddig sem tette ezt. Amint ki tudunk lépni a hagyományos családmodell keretei közül, és egyenlőségen alapuló háztartást működtetni, egy nagy lépést tettünk a hosszú ideig jól funkcionáló párkapcsolat felé.

És mivel minden részben igyekszem könyveket ajánlani, a háztartás témában a Hétköznapi hímsovinizmus című remek könyvet ajánlanám mindenki szíves figyelmébe. Egy nagyon rövid idézet ízelítőül:
"Végezetül egy kis trükk arra, hogyan ismerhetik fel a férfiak saját hétköznapi hímsovinizmusukat a párkapcsolatukban. Bármely közös élethelyzetben, mely a teret, az időt, személyeket vagy javakat érinti, tegyük fel a kérdést: ami rám érvényes, érvényes-e a páromra is. Ha a válasz nemleges, nyilvánvaló, hogy egyenlőtlenségről van szó."

A bejegyzés trackback címe:

https://valaszut.blog.hu/api/trackback/id/tr398447940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 11:13:07

@VeronikaS: Köszönöm! :) Lesz majd még jobb is, az szexről szóló fejezet terveim szerint igazi tabudöntögetéssé fog fajulni :D.

2016.03.18. 11:17:21

Ez így csak az n+1-edik férfiakat gyepáló feminista írás. Még annyi tiszteletet sem ad meg a férfiaknak, hogy férfiaknak nevezze őket, marad a szokásos, leereszkedő "pasi".
Szerintem a házimunkát nem egyenlően kell megosztani (a gyerekeket is beleértve), hanem úgy, hogy mindenki nagyjából élvezze azt, amit csinál. Amire a szerző gondol, azt inkább terhelésnek nevezném, ezt kell egyenlően szétosztani, amennyire csak lehetséges. Én például piszkosul utálok mosogatni, de a feleségem bármikor rávehet, hogy átrakjak egy mázsás szekrényt vagy felszereljek egy új polcot. Bizony, vannak kifejezetten férfias és nőies munkák a ház körül, még ha epilepsziás rohamot kap ettől egy feminista, akkor is. :)
Arra is érdemes gondolni, hogy egy családhoz elvileg a nagyszülők is hozzátartoznak, akik nagyon sokat tudnak segíteni a tehermentesítésben, ha tényleg nagyszülőként viselkednek, nem kell minden igazságtalanságot a férfiakra tolni.

[c] 2016.03.18. 12:01:05

@hallatlan: "Bizony, vannak kifejezetten férfias és nőies munkák a ház körül, még ha epilepsziás rohamot kap ettől egy feminista, akkor is. :)"
Megfeledkezel arról, hogy a négy fal közöttt elvégzendő házimunkák többsége egyszerűen: szar. Frusztráló, unalmas, végeláthatatlan, újratermelődő szar.
Könnyű az olyan teendőket szétosztani, melyek valamelyik, vagy akár mindkét fél számára élvezetesek, például sokan szeretnek a szabad levegőn bizonyos fizikai munkákat elvégezni, melyek testmozgásként is felfoghatók, de mosogatni csak néhány ezreléknyi perverz szeret. A probléma mindig ezen nemszeretem munkák megosztásával van, és az ún. "női munkák" többsége ilyen. Ezért hoz sokszor fals eredményt a "női munka - férfi munka" felosztás, hiszen nem csak a fizikai nehézség számít, sőt, legtöbbször épp nem az, ezerszer frusztrálóbb egy fizikai érdelemben könnyű, ámde gyakran újratermelődő, így időrabló házimunkát elvégezni, mint egy olyat, ami ugyan nagy fizikai erőkifejtéssel jár, de utána akár hetekre, sőt hónapokra le van róla a gond.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 12:04:57

@hallatlan: Pont azt nem értetted meg, amit írtam.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 12:09:09

@[c]: Köszönöm, pont erre gondoltam! :)
@hallatlan: Még egy dolog: nem vagy ismerős a blogon, csak idetévedtél, így nem tudhatod. Én nem feminista vagyok, hanem pszichológus. Az írás azon tapasztalataim összegzése, amit sok-sok egyéni és páros tanácsadás során leszűrtem. És igen, sok férfi is jár hozzám, és őket férfinak is hívom. A "pasi" tényleg leereszkedő, de ezt a megnevezést azoknak a hímneműeknek tartom fenn, akik nem értik, hogy a száz évvel ezelőtti, csak nekik kedvező hagyomány felett már eljárt az idő. Mert ők számomra nem érdemlik meg, hogy férfinak nevezzem őket.

2016.03.18. 12:19:23

@[c]: nem értem, miért olyan rossz minden házimunka. Mondok még egy példát: Férfi létemre én porszívózok, van egy jó kis ipari porszívóm, ami aztán rendet csinál, de a hangja se semmi. Nekem sem okoz páratlan kielégülést ez a meló, de a feleségem fülét nagyon bántja a hangja, úgyhogy mindig én porszívózok. A férfi munkákat se kell azért irigyelni, lásd pl. a wc pucolást, egyéb duguláselhárítást. Azt se igazán igaz nálunk, hogy a fizikai és szerelős munkákat gyorsan le lehet tudni és utána hónapokig nincs semmi. Jelenleg hegyekben áll otthon a szerelni, barkácsolni való, nemrég egy helyiség felújítását két hónapig csináltam szabadidőmben és nem úgy láttam, hogy a nejem nagyon irigyelt volna érte. :)

2016.03.18. 12:23:18

@m e o w: mit nem értettem meg? Néhány valóban élősködő fazon miatt, akikkel pszichológusi pályádon találkoztál most minden férfi "pasi"? Ki neked az igazi férfi? Mindenesetre a neten alig olvasni azt, hogy "férfi", csak abban az esetben, ha pl. valami bűncselekményről vagy nemi erőszakról van szó.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 12:34:30

@hallatlan: Nem "néhány valóban élősködő fazon". Nem minden férfi pasi. Kérlek, olvasd át a kommentemet, nem ezt írtam.
Egy dolgot tegyél meg. Küldd el ezt a bejegyzést a feleségednek, hogy olvassa el. Aztán kérdezd meg, hogy ő mit gondol. És kérdezd meg, hogy ő boldog-e. És várom az eredményt. Köszönöm.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 12:36:31

Ismét muszáj leírnom: ez egy moderált blog. A nekem nem tetsző, személyeskedő, érveket nem, csak minősítést tartalmazó kommenteket indoklás és minden további nélkül törlöm. Aki ebből nem ért, azt kitiltom.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 12:47:45

@hallatlan: Még nem olvasta, de most felhívtam, és szóltam neki. Szerintem egyetért, mert ezt nyilván nem csak mondom, hanem élem is. Nálunk eléggé egyenlően vannak elosztva a házimunkák, és nem hiszem, hogy a bejegyzés bármelyik része meglepné a férjemet. De ha elolvasta és véleményezi, megosztom :).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 12:53:01

@hallatlan: Örülök, hogy nálatok ez ilyen remekül működik. Te boldog ember lehetsz (és ezt tényleg őszintén, minden szarkazmus vagy irónia nélkül írom). Viszont azt is hidd el nekem, hogy ez nem az én problémám, és nem is a feministák gerjesztik. Létező, sok-sok párt és házasságot érintő probléma ez, amin elég könnyen lehetne segíteni, és jóval kevesebb lenne a válás. Én nem hiszem, hogy pont a feministákat kell utálni. Nem kell velük foglalkozni, ha neked nincs velük dolgod. Egyik sem fog odamenni hozzád, és közölni, hogy rosszul éled az életed. Ha nektek mindkettőtöknek így megfelelő, az nagyszerű, és tartsátok meg jó szokásotokat. Szerintem épp ezért neked sem kellene azon vöröset látni, hogy más - akár egy feminista is - másként gondolja.

A trollokról: én szeretek vitatkozni. Nem szeretem viszont a személyeskedést, érvelési hibákat, értelmetlen megnyilvánulásokat. A való életben muszáj sok-sok trollal személyesen beszélgetnem, és őszintén megmondom, bár sokszor tudok rajtuk nevetni, azért fárasztanak is nagyon. A blogomról viszont kitilthatom őket, így nem kell felesleges energiát pocsékolni rájuk.

VeronikaS 2016.03.18. 13:49:36

@hallatlan: A nemszeretem, vagy kellemetlen otthoni feladatokat is el KELL végezni! Vagy azokat gondolom csinálja a nő, míg a férfi kimazsolázza magának a számára élvezetes, szórakoztató feladatokat? Hát nem! A háztartás az egész családért van, mindenkinek ki kell vennie belőle a részét, ami nem azt jelenti, hogy patikamérlegen kéne méricskélni az elvégzendő munkát, hanem azt, hogy nagyjából egyenlő mértékben, és egyenlő terheléssel kell felosztani a feladatokat! Azon belül ha a férfi nem szeret mosogatni, akkor helyette választhat egy másik állandó feladatot, pl. porszívózhat, vagy wc-t pucolhat, vagy vasalhat, bármi de azért ne avval érveljünk már, hogy odébbhúzod a szekrényt meg felteszel egy képet! Vagy nálatok ezek is napi programok, mint a mosogatás, a bevásárlás, vagy az ételkészítés?:D

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 14:05:01

@VeronikaS: Ezt így ne, kérlek, mert te is mész a süllyesztőbe. Nem KELL, és nem kellenek felkiáltójelek is. Szerintem sokféleképpen lehet csinálni, ami mindkét félnek megfelelő, az a jó megoldás. Én egyenlőségpárti vagyok, biztosan sokan vannak olyanok is, akik örömmel elvégzik a házimunkát - bár nyilván, ők elismerést és ellentételezést is kapnak érte. Amit írsz, azzal nagyjából (kellek nélkül) egyetértek, de a hangnem, ahogy írod, nekem sok. Köszönöm.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 14:06:54

@hallatlan: Neked miért fáj, hogy sok lány nem talál párt? Hiszen - érvelésed szerint - ez csak az ő problémájuk, mert ők az önzőek. Ezek mentén a rendes, normális férfiak mind egy szálig elkelnek, úgyhogy tényleg nem értem, hogy miért baj, hogy az önző, férfiakat lenéző, femináci lányok pártában maradnak. Magyarázd el, ha majd kipihented magad, kérlek.

pókembör 2016.03.18. 14:08:26

Kedves Mindenki!
Bármennyire is érzékeny témát érint, jó az írás...várom a folytatást :)
Az a nő, aki van annyira intelligens, érett és felnőtt, hogy tudja mi a különbség pasi és férfi között, az nem feminista, hanem ritkaság e gyarló világban. Akárcsak az a férfi, aki tudja is értékelni az ilyen ritkaságokat!
Azok a lányok, akik lenézik a pasikat és önzőek, azok valóban nem fognak normális párt találni, de ők sem feministák, csak érdemes lenne kicsit dolgozniuk saját magukon...hogy miért is futnak bele újra és újra azokba a pasikba, akiket amúgy jobb lenne magukra hagyni,...s így e lányok nem véletlenül lesznek önzőek...hisz ez már védekezés. Keressenek inkább férfit! :)
A lényeg az lenne, hogy mindenki a megfelelő párt találja meg magának (ami nagyon-nagyon ritka), s ha ez meg van, akkor dolgozzanak meg egymásért nap, mint nap, mert ritka kincset kaptak az élettől!
Ugyanis ha valahol már az gondot okoz, már abból súrlódás/feszültség keletkezik, hogy a házi munkákat ki végezze, hogyan osszák meg egymás között, akkor ott már régen rossz. Sőt, talán nem is ez a fő gond, csak ezekben ölt testet. Egyszerűen különbözőek annyira, hogy valahol annak ki kell ütköznie. A nő elkezd várni, remélni, hogy "majd csak jobb lesz", meg hogy "ő ilyen, nincs ezzel baj", a pasi meg még kevésbé lesz motivált,...és így fognak éldegélni éveket, évtizedeket...hitegetik egymást és önmagukat...amíg be nem telik az a bizonyos pohár.
Ne várjunk, hanem cselekedjünk! Ha nem megy (ami ráadásul időben sejthető már nagyon korán (nyitott szem effektus)), akkor lépni kell, amíg nem késő...és igyekezni kell jól, körültekintően választani. Reménykedni pedig a szerelemben kell, nem abban, hogy valaki majd 40-50 éves fejjel változni fog, olyanná, amilyenre vágyunk...
Sok sikert és kitartás!
Megéri, higgyétek el!

VeronikaS 2016.03.18. 15:26:31

@m e o w: Ne haragudj, de értelmezni is kéne azt amit elolvasol! De igenis el KELL végezni az otthoni feladatokat, nem is értem, hogy ez mióta vita tárgya! Az élet nem arról szól, hogy "jaj én ezt szeretném, te meg azt szeretnéd, aztán van egy csomó olyan feladat amit meg egyikünk sem szeretne, és ránk rohad a lakás stb."! Így nem lehet menedzselni az életedet, ez a sikertelenség receptje, ha mézesmázoskodsz és elfutsz a feladatok elől! Az írásjelkbe meg annyira izé már belekötni, tudod kijelentő mondat, felkiáltó mondat "felkiáltójel", kérdő mondat "kérdőjel" stb. hadd ne magyarázzam az alapvető nyelvtant...hangnem, hát igen vannak akik nem szeretik a szókimondást, és ha körbeírom cirkalmas körmondatokkal abban csak a lényeg veszik el, de ha neked fontosabb a külcsíny mint a tartalom...hát kérlek:D

ekat 2016.03.18. 17:27:30

Na mármost, ahogy a cikk maga is írta, ez a 'hagyományos' felfogás. Azaz Egyszerűéknél dívik. Azaz sokunkat - hálistennek - nagyon nem érint. :)

hátszelet 2016.03.18. 17:59:16

Szerintem az egész kicsit generáció függő is, pl. a nálam 6-10 évvel idősebb kollégáim sokszor meg vannak rökönyödve azon, ahogy élünk/szervezzük a hétköznapjainkat. A párommal két éve költöztünk össze, korábban már ő is és én is egyedül éltünk évek óta, amikor összeköltöztünk természetesen alakult ki, hogy a háztartásból egyenlően kivesszük a részünket. Ő jobban főz, kenyeret süt, én pedig szeretem a fürdőt és a wc-t tisztítani, porszívózni, van olyan rész, amit egyikünk sem szeret-portörlés, ezt mindig közösen csináljuk, hogy senkinek ne legyen jobb/rosszabb.

Mellette sosem érzek semmit kényszernek, és a dícséret az elvégzett munkáért cserébe kölcsönös. Nemrég újítottuk fel a lakás egy részét, fél évig elhúzódott, de amíg ő bontotta le a falat, addig én vödörben hordtam ki a sittet- tehát ilyen szempontból nálam nincs "férfi-női" típusú munka, csak feladat van, amit el kell végezni. Fizikálisan jól bírom, mert viszonylag sok időm jut a sportra, ami a hobbim, emiatt előfordul, hogy későn érek haza és biztos nem az fogad, hogy miért nincs vacsora? Helyette készít nekem is valamit... Jó 10 év távlatából lehet, hogy ez majd másként fog festeni, de legalább már az elején nem alakulnak és rögzülnek a rossz minták/szokások.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 19:37:38

@VeronikaS: Veronika, én értem, amit írsz, értő olvasásból egészen jó vagyok. Amit nem szeretek, az a kioktatás, a személyeskedés és az ellenkező álláspont teljes negligálása. Igen, ennek egyik jele a sűrűn alkalmazott felkiáltójel. Kérlek, ezek figyelembe vételével gondold át, hogy mit írtam. Köszönöm.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 19:40:56

@ekat: Ezt most nagyon erősen cáfolnám. Nagyon sok diplomás, sőt több diplomás feleséggel rendelkező több diplomás férfi gondolkozik így, én néha egészen megdöbbenek rajtuk. Nekik ez jár, és kész. Érvük nincs, csak indulatuk. És láttam már olyan, nagyon kedves párt is (egészen más miatt jöttek hozzám, a párkapcsolatuk nagyon rendben volt), ahol a fiatalember nyolc általánost végzett, mégis teljesen természetes volt számára, hogy mindenben, így a házimunkában is egyenlőség kell. Ez olyan, mint hogy a gyermekek elleni erőszakot mindig bunkó pszichopaták követik el, az osztályvezető főorvos biztos nem.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.18. 19:43:34

@hátszelet: De jó! Öröm ilyet hallani :).
A generációfüggőségben van valami, de én például vén vagyok, mint az országút, és mégis huszonéve egyenlőség uralkodik nálunk (egy-két pillanatnyi megingás azért belefért), míg a nálam tíz évvel fiatalabb volt kolléganők simán házvezetőnők voltak a saját háztartásukban.

Életke2012 2016.03.18. 20:22:51

@hallatlan: Engem nem is az zavar, hogy nincs megosztva a házimunka és marad a hagyományos férfi és női munka. Sokkal inkább az, hogy tényleg semmibe sem nézik a férfiak és miután ez a mindennapos robot (munkahellyel együtt) rettenetesen fárasztó, ezért nap végére nagyon elfáradunk. Szeretnénk mi is pihenni és nehéz a lepedőakrobatát játszani, és persze mi vagyunk a hibásak, hogy a férfi félrekúr. Ha nem segít be, akkor ne is támasszon igényeket és érje be azzal a házasélettel, ami van. És még feminista sem vagyok.

hátszelet 2016.03.18. 20:23:37

@m e o w: Lehet, hogy én vagyok a "feminista" (annak ellenére, hogy nem tartom magamat annak), mert egy olyan férfit sem viseltem el hosszútávon, aki próbált belekényszeríteni ebbe a "hagyományos" szerepbe. Viszont azt sem szeretném, ha a másik papucsnak érezné magát, ezrt próbálok mindeben én is résztvenni ( fát vágni sajnos nem sikerült, mert félő, hogy a lábamat vágom el :D). Sokat jelent, hogy fizikálisan jó erőnlétben vagyok, a kihívást jelentő feladatokat pedig eléggé kedvelem, nyilván bennem van az is, ha egy férfi képes rá akkor én is...

Negrogo 2016.03.19. 09:33:47

@hallatlan: kurvara igy van. legutobbi bnom volt ilyen. persze fel ev utan tunt fel mikor mar beleszerettem. raadasul meg narciztikus tuneteket is mutatott. soha fel se fogta az onzoseget es bunkosagat es ha ember elmondta neki fel volt haborodva, h o aztan semmi roszatt nem tett. mikor meg mondtam neki ezzel viselkedessel egy pali se marad melletted az volt a valasz akkor egyedul oregszik meg, leszarja. egoizmus a kobon.

sozval en meg azt latom igen, hogy ezert vannak sokan egyedul mert elszaporodtak az ehez hasonlo "nok" illetve a legjobb mikor az ilyenek persze egy papuccsal allnak ossze aki ugye nem ossza ki oket akivel persze nem jo annyira nem boldog csak el van lo nincs szamar is jo alapon. ez a masik es ezert latni sokszor borzasztoan jo csajokat fele olyan szintu palikkal...

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.19. 10:52:09

@mennyi?husz!: Kérlek, mondd el, miért fáj neked, ha valaki (akár nő, akár férfi) egyedül marad? Miért rossz az neked, ha borzasztóan jó csajok fele olyan szintű palikkal vannak? Miért nem zavar, ha borzasztó jó pasik fele olyan szintű nőkkel vannak?

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.19. 10:52:58

@mennyi?husz!: Ja, és honnan tudod, hogy az ehhez hasonló "nők" nem boldogok egy papuccsal, aki nem osztja ki őket? Miért kell őket egyáltalán kiosztani?

Paulus159 2016.03.19. 11:51:13

Elolvasva ezt és az előző posztot az a benyomás alakult ki bennem, hogy a szerző egyik oldalról a felek egyenlőségét tűzi a zászlajára, másik oldalról viszont axiómaként indul ki abból, hogy a valóságban egyenlet (majdnem) mindig a női fél oldalán mutat deficitet. A majdnemet azért tettem zárójelben, mert a fenti posztban a politikai korrektség jegyében legalább egy bekezdés erejéig felvillan az, hogy nem csak a női oldalon lehet deficit, ellenben az első poszt - a verbális bántalmazással kapcsolatban - még fel sem tételezi, hogy nem csak a férfiak lehetnek elkövetők...

Érdekes, hogy az háztartási munkával kapcsolatos egyenlet egyszerűsítéseként nem merült fel az, hogy annak egy vagy jó részét bejárőnőre bízzák a felek és a felszabaduló időt egymásra, a családra fordítsák.

Az egyenlőség szent eszméjére hivatkozva bőnösöket és áldozatokat, illetve vádlót és vádlottakat "látunk" (mivel a posztok alapvetése, hogy egyenlőség csak kivételesen áll fenn, az egyensúlyhiány pedig keves kivételtől eltekintve a nők kárára jelentkezik), ami ugyanúgy egyenlőtlen poziíciót teremt a lehetséges probléma megoldását szolgáló diskurzusban. Nem mellesleg, elfogadható definícióját kellene adni annak, hogy mi az egyenlő munka a háztartásban (időben egyenlő, elégetett kalóriákban, pénz egyenértékűségben (már, ha egyáltalán forintosítható)), mert addig Kovácséknál és Szabóéknál más-más lesz az egyenlő (ami egyébként szerintem rendben van, csak a poszt szempontjából róvom fel hiányosságként).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.19. 14:16:20

@Paulus159: Nagyon jellegzetes csúsztatásokkal dolgozol, épp olyanokkal, amilyeneket a szóbeli bántalmazók is szoktak használni. Nagyon ajánlom figyelmedbe a Szavakkal verve c. könyvet, sokat tanulhatsz belőle.
Nem fogok tételesen mindenre válaszolni, amit írtál, egyszerűen azért, mert pont ez a célod. Annyit emelnék ki: ha olvastad az első részt, abban benne van: arról írok, amit a munkám során tapasztalok. Nem mondom egy szóval sem, hogy MINDEN párkapcsolatban ez a gond. Azt sem mondom, hogy nincsenek szóbeli bántalmazó nők. Annyit állítok (és ezt, légy szíves, ne vitasd, hiszen az én tapasztalataimról szól a blog), hogy a HOZZÁM FORDULÓK között ezek a problémák vannak.
Amennyiben te is segítőként dolgozol, és tele vagy olyan esetekkel, ahol a férfiakat nyomják el, bántalmazzák verbálisan a nők, akkor kérlek, írd le a tapasztalataidat, nagy örömmel fogom olvasni. Ha viszont csak magadból tudsz kiindulni, akkor kérlek, ne engem támadj.
A házvezetőnő tudod, miért nem merül fel megoldásként? Ez az első, amit szoktam javasolni a pároknak. 99%-ban az a válasz (és bocs, de a férfi válaszolja ezt), hogy ők azt anyagilag nem engedhetik meg maguknak.
Az egyenlőség pedig számomra nem valami elvont definíció, amit Szabóék és Kovácsék egyaránt tudnak alkalmazni. A pár számára elfogadható, mindkét fél számára kielégítő egyenlőségről beszélek. Ez mindig a két ember közös kompromisszuma kell legyen, ami páronként és esetenként teljesen eltérő.
Te párkapcsolatban élsz? Nektek van bejárónőtök?

Paulus159 2016.03.19. 14:52:43

@m e o w: Hogy a bő lére eresztett hozzászólásomat summázzam: pusztán a probléma árnyalt megközelítését hiányoltam (az meg, hogy nekem saját tapasztalatból "nem ér" kiindulni, de az szerzőnek igen az felettébb érdekes).

Az meg, hogy a kritikus hangot (személyemet) nem is olyan finoman összemosod az agresszorral (ti. verbális bántalmazó) klasszikus módszer arra, hogy a másik mondanivalóját hiteltelenítsük (és mint ilyennel, már ne is kelljen foglalkozni).

Párkapcsolatban élek és bejárónő is van (a félreértések elkerülése végett nem a bejárónő a párom), bár vesszek meg, ha tudom, hogy ez miért lényeges (mármint a személyeskedés).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.19. 15:33:39

@Paulus159: Nem én kezdtem a személyeskedést. Nem kritikus hangot fogalmaztál meg, hanem túlzó általánosítást alkalmaztál, amivel te akartad hitelteleníteni az én mondanivalómat. Nem mondtam, hogy a te saját tapasztalatodból nem indulhatsz ki, azt kértem, hogyha nem áll rendelkezésedre többszáz olyan eset, ahol a nő bántalmazó, akkor kérlek, ne akarj engem támadni.
A bejárónő azért volt lényeges, hogy elmond a saját tapaszlatodat. Amire én tényleg kiváncsi vagyok, mert így tudom, hogy nem hazabeszélsz, nem saját magadat akarod védeni, amikor engem támadsz, hanem tényleg nem tudod, milyen fajta egyenlőtlen kapcsolat az, amiről én beszélek.
A mai magyar rögvalóság az, hogy férfi és nő nem egyenlő. Ebből az aspektusból számon kérni rajtam, hogy miért van több bántalmazott nő, miért velük foglalkozom, eléggé támadás-ízű szerintem.
Nem mostalak össze a bántalmazókkal. Megállapítottam, hogy az érvelési technikád hozzájuk hasonló. Ismered az erre vonatkozó szakirodalmat? Tudod, milyen érvelési hibákat követsz el?

Paulus159 2016.03.19. 16:20:04

Inkább mondd el, kérlek, milyen hibákat követtem el...

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.03.19. 19:06:37

@Paulus159: Ha nem támadni, lenyomni, hitelteleníteni szerettél volna,akkor úgy kezdted volna, hogy nálatok házvezetőnő van, ami az egész problémát megoldja. Aztán rátértél volna, hogy feltűnt a kommunikációs posztnál, hogy csak nők elleni verbális agresszióról beszélek, neked ez így felemás, miért nem szólok a fordítottjáról.
Ebben az esetben elmondtam volna, hogy mert én a praxisomban nem találkoztam a fordított esettel. Szóbeli, fizikális és szexuális erőszakkal sokat, de mindnek nők voltak a szenvedő alanyai. És azt is, hogy nem kétlem, hogy van fordított eset, csak arról én nem tudok beszámolni.
Ehelyett először is alkalmazták egy túlzó általánosítást, mintha én az összes létező kapcsolatról beszélnék, majd egy csúsztatást (mert onnantól ezt vetted alapul a további érveidnél), majd számon kérted rajtam, hogy miért beszélek egyenlőségről, ha én magam részrehajló vagyok, ami személyeskedés.
Majd mikor megkaptad tőlem tükörként ugyanezt (túlzó általánosítás, csúsztatás és személyeskedés), kikérted magadnak, hogy miért akarom hitelteleníteni a te kritikákat.
Nem akarom hitelteleníteni. Ha valós dolgokat írsz, tapasztalatokat, nagy örömmel hallgatlak. Ha le akarsz nyomni, hitelteleníteni, akkor azt csinálom veled, amit te velem.

Csillámdementor 2016.03.20. 02:51:33

Nagyon magyar, amit felvetettél. Semmiképpen sem globális elvárás. Vannak a férfiközpontú vagy egyenesen macsós társadalmak. Fekete afrikai férfi SOHA nem fog babakocsit tologatni, mert a többi kicsúfolja, megszégyeníti. Muszlimokról ne is beszéljünk, az ő berendezkedésüktől minden jóérzésű embernek égnek áll a haja. Ott vannak a déli népek: olasz, spanyol, görög, de a Balkánt is ide vehetjük. Megnézem, mikor fognak mosogatni vagy takarítani vagy vasalni a párkapcsolatban élő férfiak. Egyenlőségről beszélni akkor, amikor az egyik 1000, a másik 2000 eurót visz haza, balgaság. Egyenlőségről beszélni, mikor az egyik szülőpár lakást vagy kocsit ad az esküvőkor, a másik pedig 4 bőröndöt: felesleges. Ha valamelyik fél tartósan munkanélküli, már borult az egyenlőség. A munkaidő is döntő tényező lehet. Balgaság lenne a túlórával 300 nettót hazahozó férfit a túlóra elhagyására biztatni, mikor anyu csak nettó 90-et hoz haza. Balgaság lenne az agysebészt, szívsebészt, rákkutatót mosogatásra befogni. Fontosabb dolga van: pihenni, regenerálódni, szakirodalmat olvasni. Vagy éppen a következő vadászatot, vitorlázást, golfozást, teniszt, közbeszerzést, mutyit leszervezni. Vagy elvinni a gyereket sportolni, amíg anyu rendezi a háztartást. Az egyenlősdi egyenlőknél merül fel. Arra várni, hogy a jelenlegi helyzet változzon, hiábavaló. Mindenki hozza magával az örökségét és elvárásait. Amíg a saját életében el nem jön az időpont, hogy át kell adnia saját vagy éppen családi örökségét, akkor lehet változás. Apám 23, Anyám 21 volt, mikor születtem. Én 40 vagyok, elvált, gyermektelen, 3 éve munkanélküli. 60x éves leszek, mire leérettségizik. 70x mikor házasodik. Ugyan milyen mintát fogok én átadni? Mérhetetlenül csalódott, hogy 3 diploma, 3 nyelvvizsga, 13 év vállalkozás után semmim sincs. Azt mondták, hogy azért vesznek ki minden házimunkából, mert egyedül a tanulás és a kemény szellemi munka emelheti ki a családot. És egyébként is azért meddő a vita részemről, mert ha a magyar nők már nem kíváncsiak rám, akkor ebből úgyis Thaiföld, Etiópia vagy Fülöp-szigetek lesz. És ott már úgysem a magyar nők vágyálmai fognak dönteni, hanem a nemek helyben, kultúrálisan leosztott, hagyományozódott szerepe.

Csillámdementor 2016.03.20. 03:12:43

Még az jutott eszembe, hogy a "háztartásbeli" mást-mást jelent a különböző országokban. Vegyük az ír cigányokat vagy a romnicseleket. Apu dolgozik, anyu háztartásbeli. Leosztott szerep. Vegyük a jómódú amerikaiakat. Apu dolgozok, anyu "háztartásbeli", de babysitter neveli a gyereket, mellette lehet még mexikói kertész és házvezetőnő. Vagyis megveszik ezeket a szolgáltatásokat, hogy elmehessenek a country club-ba vagy vitorlázni, vagy amit éppen akarnak. A svéd apukának egy évre GYES-re kell menni, talán akkor kapnak teljes értékű segélyt. Svéd anyunak kötelező részmunkaidőt felkínálni. Mi mikor érünk ide? Soha. (De már tudjuk, hogy ki fog mosogatni és takarítani.) Ez jó példa, de nem ragadós. Ezt egy "németben" gipszkartonozó vagy CNC esztergályos nem fogja megcsinálni, főleg, ha ő a családban az egyetlen kereső. Szóval rengeteg a változó, ahány család, annyiféle élethelyzet és válasz. Lehet-e libidógyilkos a háztartási munka? Nem. A fáradtság lehet, de nem mondta senki, hogy naponta 3-5 órát tévézzünk, netezzünk, hálózatépítsünk, fészbukoljunk. A legnagyobb gyengédség, sok símogatás, masszírozás, ölelés, illatgyertyás együttfürdés ellenére sem szexeltem egy éve. Miért? Mert a "NEM" válasz nekem egyértelmű, és visszavonulok. Ez egy hatalmi helyzet, kiszolgáltatottság. Majd ha újra lesz havi 1000 euróm, akkor majd változnak a dolgok.

annamanna 2016.03.20. 05:32:39

@Csillámdementor: Ahogy elolvastam a kommenteket, leginkább te írtál lényeges, őszinte, életszerű dolgokról. Teljesen fölösleges "női jogokért" meg egyenlőségért harcolni, ez egyszerűen pénz- és hatalmi kérdés (a déli népeknél is, ahol hagyományosan a férfi a családfenntartó).
Ahogy Lázár János mondta: mindenki annyit ér, amennyi pénze van. Nagy általánosságban úgy alakul a felállás, hogy a férfi keres többet (miközben a nő költi el a pénz nagyobb részét). Ezért aztán ellenételezésként beleadja a kapcsolatba a maga ingyen munkaerejét (vagy szexualitását); gyakorlatilag a párkapcsolaton belül egy munkaszerződést is vállal, pénzért végez bizonyos szolgáltatásokat a "főnöknek" (aki az esetek többségében a férfi).

A megoldás nem az, hogy a kiszolgáltatott fél harcot indít az egyenlőségért, ennek nincs értelme. Inkább annak van értelme, ha a saját önbecsülésének növekedéséért próbál tenni.
Ezt pedig úgy lehet elérni, ha megpróbál olyan dolgokat csinálni, amiket akkor is megtenne, ha arra semmiféle anyagi megfontolás nem kényszerítené; tehát ha megpróbál olyasmit csinálni, aminek elvégzése önmagában tölti el elégedettséggel.
Ez persze lehet a házimunka is. Amíg belül elégedettséggel tölt el, ha megcsinálok ezt vagy azt, addig tegyem meg. De amikor már elönt a düh azért, mert meg KELL tennem valamit, miközben a szemét másik csak ül a seggén.... akkor a leghelyesebb, ha megpróbálok valami olyan tevékenységre koncentrálni (a dühítő kényszer helyett) ami elégedetté tesz és növeli az önbecsülésemet.
Ha valami miatt már folyton dühöngök, akkor azt a dolgot abba kell hagyni, azt már nem KELL megcsinálni. Mert egy feszült helyzet biztosan roncsolja mind a saját önbecsülésemet, mind a másik megbecsülését. Tehát egy kényszerhelyzet azt eredményezi, hogy megvetem mind saját magamat, mind a másikat. Ezért a leghelyesebb kivonulni belőle, amennyire csak lehet.
Lehet kevesebbet takarítani, lehet hideget enni, lehet mosogatógépet venni stb.
Nagyon fontos, hogy az önbecsülés elszakadjon a pénztől, vagyis elszakadjon a külvilág megítélésétől. Amíg a külvilág ítéletétől függ az, hogy mennyire értékelem magam, addig nem is lehetséges valódi önbecsülésről beszélni. Akinek az önértékelése a pénzügyi helyzetétől függ, annak elemi szükséglete, hogy tőle gyengébb anyagi helyzetű emberrel tartson kapcsolatot, akit le tud uralni, el tud nyomni, függőségben tud tartania pénzügyi fölénye révén.
Egy ilyen helyzetből kiirthatatlan a lázadás és düh; amit valójában nem a fáradtság és egyenlőtlenség okoz, hanem a megalázottság, leigázottság, függőség, tehetetlenség.
Iszonyatosan fontos ilyenkor harcolni, de nem az egyenlőségért, hanem az önbecsülésért. Nem azért, hogy a másik is csinálja a házimunkát, hanem azért, hogy mindkét fél önbecsülése nőjön.
Ha mondjuk elégedettséggel töltene el, ha lefogynék és többet mozognék, akkor uzsgyi, nyomás sportolni, diétázni. Akkor hagyjam abba a napi három órás főzést/mosogatást, amit amúgy is dühöngve, keserűen teljesítek, megutálva magamat és magam körül mindenki mást.
Föl kell ismerni, hogy jogom van (nem ahhoz, hogy másra rákényszerítsem a házimunkát), hanem arra, hogy tegyek az egészségemért; jogom van sportolni, pihenni, lelkileg erősödni. Az ép elmét, az ép lelket, az ép testet nem tudja pótolni a pénz.
Nem a másikat kell baszogatni, hogy az is csináljon több melót; inkább meg kell találni, hogy mi az, amitől holnap elégedettebb leszek, mint tegnap voltam.

Negrogo 2016.03.20. 09:47:34

@m e o w: valaszoltam ugynan de valamiert eltunt az eterben a kommentem... ujra meg nem fogom leirni.

Trisi · www.alphawing.hu 2016.03.20. 12:00:09

Fincsi téma ! :)

40 éves vagyok és nem kevés nő szájából hallottam, hogy azért nem vagyok eléggé jó neki, mert márpedig a nők a házias munkákat szeretik csinálni és azzal hogy én főzök / mosok / takarítok / vasalok és ezért nem nyafogok, egyszerűen feleslegesnek érzik magukat. MIndegyiknek felajánlottam hogy szívesen átengedem a takarítást vagy bármelyik munkát vagy végezhetjük együtt is. A válasz ugyanez volt, számukra így nem voltam eléggé férfias! Egyszerűen a nők egy bizonyos része egyszerűen kiköveteli magának a szolga szerepet, vagy legalább azt hogy elmondhassa, hogy ő az aki a lakást viszi és a nőies dolgokat végzi. Egyszerűen a nőkben benne van a vágy arra, hogy kiszolgáljanak valakit, férjet, pasit, gyereket, nagyszülőket, bárkit!

Mivel gyakorlatas vagyok, vettem egy mosogatógépet. Megoldva a mosogatás utálata! Van ám mosógépem is, beprogramozom, elindítom és csak teregetni kell. Ez NEM női munka! Nekem sem az! Egy mosás összes munkaigénye vasalás nélkül kb 10 perc. Főzni szeretek, bármikor 30 perc alatt összedobok egy ebédet, végig fütyürészve és élvezettel, nekem ez inkább hobbi.. Takarítás? :) port törölni gyűlölök, de rendszeresen porszívózok, illetve havi 1 alkalommal jön a takarítónő aki megcsinál mindent. ( A takinéni nem luxus, nem drága - 5-8 ezer / nap - és sokkal aprólékosabb tud lenni mint én bármikor lehetnék )
Ezzel azt szeretném elmondani, mindenre van alternatív megoldás, nem kifogásokat kellene keresni hanem végiggondolni a munkafolyamatokat.

Pan Modry 2016.03.20. 12:36:48

Sokszor azert sok a munka mert nem logikusan csinaljak a haztartast.

1. Mosogatas: Ami a mosogatast illeti peldaul nekem tokeletesen megfelel hogy naponta egy tanyert hasznalok hetkoznap, amit reggel hasznalok nem mosogatom el, otthagyom az asztalon es este ugyanabbol fogok enni, es a nap vegen elmosogatom. (Ha meg elfelejtem, akkor legfeljebb megegy napot hasznalva lesz). --- en azert mosogatok kevesebbet mert nem erdekel annyira a hasznalt tanyer az asztalon hogy azert pluszban mosogassak. Konfliktusforras: A felesegem szerint etkezes utan az asztalnak mindig tisztanak kell lennie, szerintem meg nem.

2. Porszivozas: 90%-osan felporszivozok X ido alatt, a 100%-hoz 2X ido kellene, egyszeruen szerintem nem eri meg.
Konfliktusforras: Szerinte porszivozas utan a lakasnak total tisztanak kell lennie, szerintem meg nem, mert fel nap utan ugyis lerakodik megint valamennyi por, es a maximalis tisztitas hatarkoltsege sokkal nagyobb mint a 90%-os porszivozase.

3. Rendezes: Zoknit, underwear-t soha nem vasalok, egyszeruen bedobalok mindent a fiokba, nem nez ki szepen, de annyira nem zavar hogy ezert pluszban dolgozzak miatta.
Konfliktusforras: Szerinte rendezetten kell ezt is elpakolni, szerintem meg nem fontos.

4. Nagytakaritas: Arra szerintem fizetett takaritono a legjobb, a penzt kap erte, tudja is hogy kell csinalni, hatekonyabban megcsinalja mint en. Mindenki csinalja azt amiben jo!
Konfliktusforras: O nem akarja hogy kulsos csinalja, en meg nem akarok ezzel foglalkozni.
Megoldas: Neha o megcsinalja, en aprosagokban esetleg segitek, illetve neha tenyleg johet kulsos.

5. Ingek mosasa, vasalasa: Erre vannak szolgaltatasok, ha megnezem mennyi idot, energiat, aramot visznek el, nem is olyan draga massal csinaltatni akiert hozza es van hozza profi infrastrukturaja, raadasul utalom csinalni.
Itt nincs konfliktusforras, meg sem beszeltem vele, hetente egyszer leadom a mosni/vasalni valot, o csak azt latja hogy tisztak, vasaltak az ingeim.

En egyszeruen aramvonalasitottam a haztartasi teendoket!

Pan Modry 2016.03.20. 16:55:03

@Csillámdementor:
Ha vki jol keres, attol meg nem kell a felesegre tolni a hazimunkat, fel lehet erre venni takaritot.

[c] 2016.03.20. 23:42:35

@Trisi: "Egyszerűen a nőkben benne van a vágy arra, hogy kiszolgáljanak valakit, férjet, pasit, gyereket, nagyszülőket, bárkit!"
Ez pusztán a szocializáció eredménye, vagy a kreativitás hiányáé.
Aki feleslegesnek érzi magát, ha nem mos-főz-takarít, annak nincsenek eredeti ötletei, mert ha lennének, elfoglalná magát és eszébe sem jutna unatkozni illetve azon gondolkodni, hogy mit kezdjen a szabadidejével. A kreatív emberek problémája ennek épp ellentettje, az, hogy nincs idejük minden olyasmivel foglalkozni, ami érdekli őket.
Az én kedves tevékenységeim kreatív jellegűek; a fentieket csak akkor csinálom, ha már nagyon muszáj. Még csak az sem igaz, hogy nő lévén magasabbak az igényeim rend és tisztaság terén mint a család férfitagjainak, sőt.

[c] 2016.03.20. 23:55:24

@hallatlan: "Van olyan amit mindenki el tud végezni
és van olyan amit csak a férfi"
Ebből valóban akad pár egy családi házban, de sokan a panellakók közül is ezzel jönnek, hogy "na de a férfimunkák" - milyen férfimunkák? Csőszerelés - oké, de hány évente?
Polcszerelés - hány évente?
Ezzel szemben a mosogatás, takarítás mindennapos munkák, minden napodból elvesznek egy keveset (vagy sokat, attól függ, mekkora a család).
Megjegyzem, igen sok fizikai jellegű munkát képesek nők is elvégezni; van olyan nőnemű ismerősöm, aki egymaga glettelte, festette, burkolta a lakását, mert a "mesterek", akiket először alkalmazott, trehány munkát végeztek (tényleg, láttam); ezek közül egyik sem megtanulhatatlan egy nő számára sem, sőt. Más kérdés, hogy vannak, akik megjátsszák a naiv, gyenge nőt, és képesek egy villanykörtecserével is megvárni a Férfit (ez komolyan kiakaszt), de ez nem a képesség, hanem a hajlandóság hiányára utal, és nem bizonyítja, hogy említettek kimondottan férfimunkák volnának.
Amúgy nincs bajom azzal, ha egy pár a "hagyományos" munkamegosztás szerint osztja fel a teendőket, amíg mindkettejüknek megfelel, de ezt gyakran használják az aránytalanság elfedésére; mert akármennyire is női vagy férfimunka valami, ha az egyik félnek aránytalanul sok idejét rabolja el a másikéhoz képest, akkor ott valami nem kóser.

Trisi · www.alphawing.hu 2016.03.21. 07:30:29

@[c]: Nem vitatom, hogy szocializáció, de ebben élünk! Itt és most ez egy olyan állapot amit kezelni kell valahogy. Szeretnék én csökkenteni a terhelésen, de ha nem engedi akkor nem tehetek semmit. Jelzem ezek a lányok esetenként több diplomás vezető beosztású, kreatív munkákat végző lányok voltak! Nem kevés feminista hozzáállással! :)

[c] 2016.03.21. 12:51:56

@Trisi: Hát... fura. Kb. mintha nem egyazon bolygónk élnénk, mármint ezek a nők és én :)

Trisi · www.alphawing.hu 2016.03.21. 12:53:35

@[c]: Egészen pontosan én is erre következtettem... ez az egyetlen bizonyíték a párhuzamos univerzumok létére.
süti beállítások módosítása