Az oktatásról röviden

Szeretném kifejteni, hogy én, a gyakorlott tanácsadó szakpszichológus milyen oktatásnak örülnék, és mit szeretném, ha tanítanának a gyerekeimnek, hogy ők már ne legyenek olyan veszettül elrontott, szorongó generáció, mint az összes többi.

Szóval. Gyakorlatilag az írás-olvasás-összeadás-kivonás-szorzás-osztás kivételével mindent, de mindent kidobnék a kötelező tananyagból. Lenne egy csomó, 10 éves kortól szabadon választható projekt, feladat, terület, és mindenki csak azzal foglalkozna, ami érdekelné ezek közül (de bármikor szabadon válthat, variálhat, lásd később). Viszont egy csomó mindent kötelezővé tennék, amit ma sehol sem oktatnak, semmikor sem. A saját károdon tanulod meg, vagy megszívod. Vagy a pszichológusod fogja elmondani, amikor már megszívtad.

Ezek pedig a következőek:

1. Első osztálytól kezdve tanítanék valamilyen relaxációs technikát. Én speciel az autogén tréninget szeretem, de vagyok annyira liberális, hogy nem tenném pont ezt kötelezővé. De heti egy-két órában azt tanítanám meg, hogyan tudja ellazítani magát, hogyan tudja csökkenteni a stresszt, hogyan képes szabályozni a saját testi működéseit. Merthogy a betegségek nagyon-nagyon nagy részét a stressz okozza. Amit nem kezelni, hanem megelőzni kellene. Szegény gyógyszergyárak ebben biztos tönkremennének, másként nem tudom elképzelni, hogy most miért öt tesióra kell, miért nem lehet legalább egy nyamvadt relax.

2. Kommunikáció, nagy óraszámban. Mégpedig asszertív kommunikáció (hívhatjuk erőszakmentesnek is, egykutya). Egészen kicsi kortól megfigyelhető, hogy a gyerekek a családi mintát viszik tovább. Ahol agresszívan kommunikálnak a gyerekkel, ott vagy ő maga is agresszívan fog kommunikálni, vagy átmegy passzívba, nem szól, némán szorong, lúzer, lenyomják, stb. Ha megtanítanánk már kicsi kortól, hogyan kell értőn hallgatni, énközlésekben fogalmazni, win-win helyzetekre törekedni, kompromisszumokat kötni, hogy nem kell versengeni, lenyomni a másikat, valószínűleg egy sokkal boldogabb világban élhetnénk. Most olvastam Isoldénál, hogy ő mindig üvöltős szomszéd mellett lakik, és basszus, én is. Mi lenne, ha a következő generációnak már megtanítanánk, hogy nem annak van igaza, aki hangosabban mondja?

3. Tanulásmódszertan. Egészen nagy gyerekeknél is azt tapasztalom, hogy fogalmuk sincs, hogy más-más tananyagot más-más technikával kellene megtanulni. Hogy a humán tárgyak elsajátításához vázlatot kell írni, lényeget kell kiemelni, szövegen belüli összefüggéseket meglelni. A reál tárgyak tanulásához meg képleteket, felsorolásokat kell megtanulni, de erre vannak speciális technikák, nem kell magolni. Miért nem tanítják meg a gyerekeket tanulni?! Miért elvárás, hogy tudja magától, vagy miért elég a tanárnak, ha bemagolja és felmondja? Az miért tudás, ami konkrétan egy napig tart, mert nincs mögötte megértés? Szóval első pillanattól kezdve tanítanám, hogy hogyan kell tanulni. Hátha akkor maguktól is eredményesebbek lennének, nem kellene egy gimisnek éjfélig a könyv mellett ülnie, hogy aztán hajnali négykor kelljen!?

4. A szeretet kifejezésének eszköztára. A púpom tele van már azzal, hogy "szeret az anyám/apám/párom/gyerekem, csak nem tudja kimutatni. Tanítsuk meg a kisgyerekeket, hogy a fenyegetés, a szóbeli bántalmazás, a verés, az agresszió nem szeretet. A féltékenység, a birtoklás nem szeretet. Tanítsunk szeretet-nyelvet vagy altruizmust vagy bármit, de olyat, ami ellene hat a mostani világban uralkodó ürességnek és erőszaknak. Legyen ez tantárgy, mert szerintem fontosabb az életben, mint a másodfokú egyenlet megoldó-képlete. (Fel a kezekkel, aki nem matek-informatika-mérnökség vonalon dolgozik, és gimi óta egyszer is szüksége lett volna rá.)

5. Ismerkedés, szociális készségek, párkapcsolatok létesítése, hosszú távú fenntartása és szükség esetén sérülésmentes lezárása. Kell ezt magyarázni, hogy miért fontos?

6. Szex. Konkrétan. Fiúknak elmagyarázni, hogy és miként működik egy nő (és nem a peteérésre gondolok), milyen részeit hogyan érdemes kezelni, mitől lesz neki ultrajó, mitől vacak. Honnan ismeri fel a női orgazmust. Lányoknak fordítva ugyanezt. Az önkielégítés fontosságáról (nem, nem káros, a manóba is már!, és még csak nem is ciki, kicsit sem). A tananyag szintjéig beemelni a beszédbe a szexualitást, annyira, hogy ne legyen szégyen erről beszélni. Tudják megfogalmazni a kérdéseiket, legyenek képesek beszélni róla, akkor is, ha az anyjuk-apjuk még csak megemlíteni sem hagyja a dolgot.

7. Gyereknevelés. Tegyük kötelező olvasmánnyá 16 évesen a Mérgező szülőket (vagy írjon magyar szerző hasonlóan közérthető, de magyarországi tapasztalatokra épülő könyvet). Legyen a következő generáció jobb szülő, mint mi magunk vagyunk. Nőjenek ők már fel úgy, hogy nem akarnak minden vacakot továbbvinni, amit a szüleiktől kaptak (és ha még egyszer azt hallom valakitől, hogy engem is vert az apám, mégis ember lettem, sikítani is fogok). Adjunk konkrét kapaszkodókat, hogy mi is a fontos akkor, ha gyerekünk lesz. Miért azt hallom egész fiatal apukáktól is, hogy mindent meg akar adni a gyerekének, de a mindenen csak anyagiakat ért? Sem az idejét, sem a figyelmét nem szánja a gyerekének (apa dolgozik, apa most másodállásban dolgozik, hagyd apádat, fáradt - igaz, a számítógép vagy a tévé azért érdekli, de te, kisfiam, pont nem, de hát érted csinálja, érted dolgozik ennyit...), mert neki sem volt más gyerekkora, ő sem kapott ezekből eleget. Írjuk felül a sokszor évszázados rossz mintákat, tanítsuk már meg végre a fontos dolgokat az iskolában. Attól még senki nem lett jó szülő, de boldog ember sem, ha betéve tudta a Himnuszt, vagy ötösre érettségizett földrajzból.

8. Tanítsuk meg, hogy szabad tévedni, szabad hibázni, és szabad újratervezni. Bármikor és bármit. Tele van a naptáram olyan emberekkel, akik azt hallották, hogy ha már egyszer ezt választottad (foglalkozást, hobbit, feleséget, élőhelyet, munkahelyet, bármit), akkor ki kell mellette tartanod. Akkor is, ha belebetegszel, és hosszú távon bele is döglesz, mert az elfojtott mindenfélédtől krónikus betegségeid vagy rákod lesz. Akkor is, ha boldogtalan, depressziós, folyton szorongós vagy. Akkor is, ha már évek óta nem mosolyogtál. Akkor is, ha ver, ha megerőszakol, ha megaláz, ha megcsal, ha elissza az összes pénzed. Legyen világos egészen kicsi kortól kezdve, hogy szabad tévedni. Meggondolhatjuk magunkat. Megváltozhatnak a prioritásaink. És hogy ettől nem kell rosszul érezni magunkat. Hogy mindenből tanulunk, abból is, amit mégsem csinálunk életünk végéig. Minden tévedésünk hozzánk ad valamit. És hogy ez még jó is.

9. Önismeret. Eszközök arra, hogy tudjam, mit és miért csinálok. Módszerek a fejlődésre. Empátia-fejlesztés. Mások megértésének képességére való ránevelés. A tudatalattink minél mélyebb és alaposabb megismerése. Transzcendencia. Flow.

 

Na, hát nagyjából ennyi. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha ezek lennének az alaptantárgyak, és minden mást a gyerek a saját érdeklődésének megfelelően válogathatna össze jól megírt, gyakorlat-alapú, lehetőleg interdiszciplináris feladat-csomagok közül, sokkal sokoldalúbban képzett, és főleg, sokkal boldogabb embereket nevelnénk. És egy elégedett, boldog, optimista ember sokkal többet képes önmagából kihozni, mint egy szorongó, depressziós, életunt, csak muszájból dolgozó ember. Nagyon idealista vagyok, ugye?

A bejegyzés trackback címe:

https://valaszut.blog.hu/api/trackback/id/tr888380606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andrea Mészöly 2016.02.13. 07:57:51

Remélem hamarabb eljutunk ide, mint gondolnánk. Sokan vágyunk ezekre.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.02.13. 08:14:59

@Andrea Mészöly: Úgy legyen :). Remélem, hogy ezen a téren lesz változás.

2016.02.13. 16:23:52

Mint volt pedagógus, kb. egyetértek. Sajnos nem errefelé haladnak a dolgok. Az én gyerekem éppen most külföldön jár iskolába, előtte viszont otthon tanítottam. Kevés lenne a hely a különbségek felsorolására. Kint is van gond, nem is kevés, de az alapok sokkal jobbak mint otthon. Más a kiindulópont. A kiindulópont az amit te leírtál. Az hogy a gyakorlatban kint sem tudják mindig sikeresen megvalósítani, az már más kérdés.

Carmichael 2016.02.13. 17:25:35

Nagyon, szerencsére.
Ezt az idealizmmust kellene még átadni nekik a fentiek kiegészítéseképpen.
Várhatóan ekkora váltás komoly társadalmi és gazdasági problémákat okozna, ha hirtelen történne, de fokozatosan, max. 1 generáció alatt meg lehetne, és kellene csinálni.

djangyu 2016.02.13. 17:38:16

igen, nagyon idealista. kb. mintha az oktatási rendszer iránti folyamatos reformkényszer az emberekből kihozná az álmokat is. meg mindazt a sok dolgot, amit szakmailag indokoltnak tartanak. szép is lenne, ha egyéni szűrőn keresztül kellene általános megoldásokat ráereszteni egy társadalomra - sok példa mutatja, ezeknek nem lesz jó vége. de persze, blogposztokra jó lehet egy ilyen felsorolás, remélem, csak arra lesz jó, és nem lesznek "agyament" reformjavaslatok, ha egyszer már állandó reformkényszer van az oktatásban. (is.)

@Turchi: az, hogy gyakorlatban miért nem működnek az elméleti dolgok - nos, az elmélet csak vonalvezetés, annak csak a bizonyos százaléka valósulhat meg a gyakorlatban - akármilyen társadalmi elméletről is van szó, mivel az elméleteket nem 7,5 milliárd ember részvételével hozták létre, hanem csak a nyugati civilizáció kis szeletének mindennapjaiból vonták le a következtetéseket. és azért nye-ban is sokkal de sokkal többen vannak, mint az a pár száz fő, akiket az elméletek megalapozásaként "megkutattak". persze, lehet összefoglaló antológiákat írni ezekről, mint a p.e.t. vagy a t.e.t., de hovatovább egyik sem a 100%-os gyakorlati megvalósítás szent gráljai.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.02.13. 17:52:42

@djangyu: Szerinted mit kellene tenni? Hagyni mindent így? Azzal tökéletesen egyetértek, hogy kettő-négy évente nem kellene mindent kidobni és újrakezdeni, mert az tényleg csak rombol. Azt viszont nem szeretném, ha így maradna. Kérlek, mondd el, te mit tennél.
@Carmichael: Én, szerencsére, semmilyen viszonyban sem állok az oktatással. Nem vagyok döntéshozó, oktatáskutató, semmi se. Tehát nem kell még csak gondolkoznom azon, hogy ez az egész megvalósítható-e, és ha igen, milyen léptekben. Természetesen tudom, hogy jelen pillanatban képtelenség. Először a pedagógusokat kellene úgy képezni, hogy ők maguk rendben legyenek. Tudjanak relaxálni, asszertívan kommunikálni, és minden, ami a fenti felsorolásban szerepel (persze most is sokan tudják, csak nem általános). Ez ugye, sok-sok idő. Aztán, és csak aztán következhet, hogy ezek átadható értéket jelentsenek az iskolákban. Szóval én csak álmodozom :).

tóanyó 2016.02.13. 18:03:58

Akkor a főiskolai, egyetemi tanító-és tanárképzést kellene átalakítani először. A módszertani tárházat fejleszteni, a pszichológiai fölkészítést erősíteni egyaránt. -Ma egy felsős gyerek többet tud, illetve nem tud, csak tudnia kellene, mint a tanító nénije tud, tanult.

Carmichael 2016.02.13. 20:23:22

@m e o w:

Semmi lehetetlent nem írtál, ez mind megvalósítható, meg is kellene valósítani.
Van persze 0. lépés, nem is egy, pl. olyan közös akarat, ami a finneket is előre vitte az 50-es évektől kezdve, finanszírozás, valóban az új tanármodell felépítése és képzése, stb..
A jó hír, hogy nem kellene mindent előről kitalálni, rengeteg példából lehetne meríteni. Kb. úgy, ahogy az alábbi TED beszédben felvázolta Ken Robinson, és utána még sokan. A világban már jó pár helyen elindultak ilyen változások - az oktatás reformja a világ változásával és a valós emberi értékekkel összhangba hozása.
Szóval sok munka van vele, amit ráadásul először a jelenlegi oktatási rendszer MELLETT, ellenszélben kell még elvégezni, de hogy megérné, az nem kérdés.
Különben is az álmokkal kezdődik minden. :)

Carmichael 2016.02.14. 08:25:23

@m e o w:

Még egy gondolat: A te felvetésed, helyesen, azt állítja, hogy az oktatás célja az egyén (tehetségének, intelligenciájának és kreativitásának) kibontakoztatása kell, hogy legyen, szemben a mai felfogással (ami kb. 200 éves, a közoktatás kezdetétől számítható), hogy a társadalom és a gazdaság szükségletei szerint képezzünk droidokat.

Kalmo 2016.02.14. 10:47:19

Azért vannak jó kezdeményezések: kollar.webs.com/

momoTM 2016.02.14. 12:08:10

@Turchi: Persze, hogy a gyakorlatban nem mindig működik...de hogyan is működhetne, ha nincsenek akik ezt megtanítsák. Hiszen ezt a hozzáállást sehol sem oktatják...de el kell kezdeni, csinálni, beemelni a pedagógusképzpsbe, hogy sok év múlva már az új generáció ezt könnyebben oktathassa...de ehhez kell egy elfogadó környezet, hogy az idősebb, kollegák is nyitottak legyenek...na ez is hiányzik...
Egyébként szívemből szólt ez a blogbejegyzés...

2016.02.14. 12:27:31

@momoTM: Egyetértek. Én már az idősebb korosztályhoz közelítek de kb. 15 éve értetlenkedve állok a fejlődés és haladásmentes oktatás előtt. Ezért is hagytam abba meg más miért is. Most külföldi iskolában vagyunk, a kontraszt és a lemaradás még erősebb, mármint otthon, holott itt is van gond bőven de a gyerek jól érzi magát, a hiányosságokat meg pótoljuk.

Nohát 2016.02.14. 14:53:54

Alapvetően a családok dolga lenne a srácokból életrevaló, okos embereket nevelni. A diszfunkcionális és nevelésre képtelen családok miatt még nem kellene ezeket a feladatokat áttolni az iskola területére, főként, mivel a legtöbb viselkedésminta, amit a gyerek követni fog, még iskoláskor előtt megjelenik az életében anyukán és apukán keresztül. A tanár már csak, legjobb esetben is, egy félkészre formázott agyagbábut kap, amin az utolsó simításokat teheti meg.

2016.02.14. 17:38:24

@Nohát: Ezt én mindenhol leírom amit te, de állandóan azt a választ kapom vissza hogy a gyerek, aki most már kötelezően 16h-ig van bent az iskolában, azaz a szüleivel alig találkozik, akkor nevelje meg a tanár. Meg a szülő egyébként is estig dolgozik a megélhetésért, nincs ideje. Nevelje a rossebb...mármint a szülői hiányosságokat nem én fogom pótolni mint tanár, még ha akarnám sem sikerülne. Hozott anyagból dolgozunk akik nem alakíthatók a végtelenségig. Lassan az a tendencia hogy a gyerek megszülése után a bölcsőde, a kötelező óvoda és a kötelező egész napos iskola oldja meg a család és a nevelés össze gondját. Ja és persze tanítson is, de aztán kiválóan!

Kovács Patrick 2016.02.14. 22:06:09

Az új oktatási rendszer bevezetése, - amit a bátor blog írója javasol és ami minden bizonnyal az ország egyetlen túlélési esélyének alapja - drasztikus beavatkozás nélkül az alábbi miatt anomália:

- Aki bevezethetné a jelen, felháborító és emberiségellenes oktatási rendszer haszonélvezője
- A szülők akiknek elemi érdeke lenne az új rendszer, a régiben nevelkedtek, amely gondoskodott arról, hogy mindezt soha át ne merjék vinni. Például az általad felsorolt gyakorlatok, képességek hiánya miatt a legtöbb ember mindezt nem merné elképzelni és főleg kivitelezni. Évszázados és több generációra kiterjedő átkot cipel magával a világunk. Ez pedig az agymosás, melyet gyakran már bölcsödés!!! 3 éves kor alatt elkezdenek, tudatosan.

Miért nevezem átoknak az oktatási rendszert? Mert ha nem úgy működik, ahogy Te amúgy tökéletesen leírtad a blogban, akkor a suli nem más, mint egy terrorcselekmény, vagyis más területen bűncselekménynek minősül. Nem úgy az oktatásban, ahova nevetve visszük a gyerekeinket tízen, sőt huszon-éven keresztül!!!
A stresszkezelés valóan fontos lenne, de gondoljatok bele, hogy a legalapvetőbb stresszt az ember életében mag az iskola kelti életre. Akár lágy, akár kemény egy általános iskola, olyan kötelező érvényű teljesítménykényszert nevel a gyerekbe ami a legtöbb későbbi frusztráció alapja lesz.
"Ha elkésel, baj lesz." "Ha nem jársz be baj lesz" "Ha nem tanulsz baj lesz" "Látod ők jobbak, te pedig kaki vagy" "Látjátok ő milyen jó? Vegyetek példát róla"

Tömegközlekedéssel járok 30 éve és ma már szinte 100 százalékban csak az alábbi beszélgetést hallani diáktól: "ha túl vagyok a dolgozaton, ha túl vagyok a vizsgán" "ha fölvesznek, ha elvégzem akkor...."
És tudjátok mit hallani 100 százalékban a felnőttektől? Nem könyvekről, erdőről, filmekről, szerelemről beszélgetnek, hanem ... pénzről, bankszámláról, főnökről, nem megkapott szabadságról, bónuszról.

Ha nem csinálunk valamit de qrva sürgősen elvesztünk emberek! Ha nem vesszük komolyan ezt a blogot, nem teszünk valamit az íráson kívül akkor a gyerekeinket betonozzuk be. A kommentek között is világít mint a nap, hogy ki az ellenérdekelt, ki és miért nem tesz semmit.

A történelemben látható, hogy az új dolgok megszületése nem szokott vidám traccspartihoz hasonlítani. De ez ne tartson vissza minket, majd a romok eltakarítása közben iszogatunk :)

És ne tévesszen meg senkit, itt a gyerekeink egészsége és lelke a tét, nem "trendi" reformkényszerről van szó. A blog bátor, a témája szükséges és létfontosságú.
Vágjunk bele és nyomjuk le azokat akik terrorizálják a gyerekeinket.
Az iskola szükséges, de ha már elkéri a legszebb éveink javát akkor a minimum az, hogy nem lesz káros.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.02.14. 22:19:51

@Turchi: @Nohát: Rendben, nevelje meg a szülő. Szerintem is az lenne a legjobb, ha mindezen képességeket már kezdettől átadnánk a gyerekeinknek. Én igyekszem is a sajátjaimmal.
De. Pszichológusként egy csomó olyan felnőtt emberrel találkozom, akik nem képesek minderre. Nem tudnak asszertívan kommunikálni, sosem hallottak a relaxációról, felnőttként is szoronganak, teljesítménykényszeresek, úgy érzik, hogy akkor lesznek jó szülők, ha mindezt a gyerekeikbe is átnyomják. A saját szüleiktől is félnek, félnek nem megfelelni nekik, és ezt adják át a gyerekeiknek is. Azt mondjátok, ők neveljenek boldog és szabad új generációt? Oké, én benne vagyok. Csak akkor tartsunk országszerte szülők iskoláját, ahol előbb a szülőknek vagy a jövendő szülőknek átadjuk mindezen ismereteket, hogy ők aztán továbbadhassák a gyerekeiknek.
Én teljesen megértek minden pedagógust, aki arra panaszkodik, hogy ő nem tud csodát tenni, ha a család nem áll mellette, ha nem úgy jön a gyerek, hogy már tud viselkedni, és alapértékekkel tisztában van.
De. Elmesélek egy esetet, ami az én lányommal történt meg. Okos, kedves, remek kislány (hát persze, az enyém :D). Nagyon várta az iskolát, és eleinte nagyon boldogan és örömmel ment oda. Aztán egyre kevésbé. Most másodikos, és már utálja az egészet. Hosszas utánajárással kiderült, hogy mi is a baj. Van egy héten egy, azaz egy darab németórája. Az azt tanító pedagógus ordít a gyerekekkel. Nem vádaskodom, fogadó órán ő maga közölte, hogy vegyük tudomásul, mi, szülők, hogy neki nincs más eszköze a gyerekek fegyelmezetlenségeivel szemben, mint hogy kiabáljon velük, mert másként nem fogadnak neki szót. És ő kénytelen ezt tenni, ha tanítani akar (ismétlem: általános iskolás, elsős-másodikos gyerekekről, 6-7-8 évesekről beszélünk!). És hogy mondjuk meg a lányomnak, hogy ne legyen ilyen érzékeny, ha a tanító néni kiabál, az nem neki szól.
Az én lányommal nem volt baj régebben. Soha, sehol. Képes korának megfelelő viselkedésre, összeszedett, fegyelmezett. Mostanság viszont folyton tünetel. Hol a feje, hol a hasa fáj. Én természetesen megtanítottam relaxálni, sokat oldom a feszültségeit, de sajnos, a németes tanító néni ártó hatása folyamatosan érezteti a hatását.

Most én is mondhatnám, hogy a diszfunkcionális és nevelésre képtelen iskola tolja át a feladatait a családra. Sok mindent mondhatnánk. És én nem is szeretnék senkire sem mutogatni. A rendszer a rossz, nem a gyerekek, a családok vagy a tanárok. Ahogy @Carmichael írta, az egész gondolkodásmódot kellene megváltoztatni, azt, hogy a cél ne a gyerek betörése, fegyelmezése és megregulázása legyen, hanem a képességeinek kibontakoztatása, hogy képes legyen fejlődni, és önmagát fejleszteni.

Szerintem írok még egy bejegyzést, a tapasztalataimról, hogy világosabb legyen, miért gondolom "áttolni" az iskola területére a feladatokat.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.02.14. 22:24:03

@Kovács Patrick: Örülök, hogy egyetértesz velem, de kérlek, kissé finomabb hangnemben tedd. Nem kérek duplázást, három felkiáltó jelet, és lázítást, uszítást sem. Nincs ellenemre a mindenféle vélemény, se pro, se kontra, de kérlek, maradjunk a kulturált vita keretei között. Köszönöm.

2016.02.14. 22:39:08

@m e o w: Örülök hogy megemlítetted a pedagógus hozzáértését, vagy éppen a hozzá nem értését. Pont azért nem akarom az iskolára áttolni a nevelés kérdését mert ismerem a tanárokat és sok jót nem nézek ki belőlük. (öngól, én is az voltam) és persze tisztelet a kivételnek, mondjuk magamnak is :-) Már az óvodában olyan óvónőt fogtunk ki akik leginkább csak kárt okoztak, a későbbiekről meg vegyesek a tapasztalataim, 2 ország 3 iskolája, a világ minden tájáról érkezett tanárokkal. Majd amikor azt látom hogy felkészült, okos, jól megfizetett tanárok lesznek, elgondolkodom azon hogy mit bízzak rájuk. Szerencsére az enyém már 13 éves, kezd kikerülni abból a körből ahol az önálló gondolkodás nem divat és nem értékelendő. Megjegyzem nekem a tanítás évei jól teltek, minimális konfliktus. Most hogy az én gyerekem iskolás más kontinensen, egy kicsit másképpen látom a helyzetet de nem rosszul. Akinek csak a kiabálás marad a egyetlen eszköze a fegyelmezésre, az talán el is sétálhat a pályáról.

Pénzkereskedő · http://www.nedolgozz.hu 2016.02.15. 09:34:11

Szinte minden szóval egyetértek, bölcs és tapasztalt ember a szerző. És nagyon idealista, de ez nem baj. Ha a fele megvalósul, már az is jó. És ha nem az oktatás szintjén valósul meg, de néhány ember ennek alapján átgondolja az életét, és csak kicsit változtat rajta, már akkor is megérte megírni ezt a posztot.

Nohát 2016.02.15. 10:08:18

@m e o w: Félreértesz, én nem azt mondtam, hogy a családok mindegyike képes a nevelésre, és azt főként nem mondtam, hogy a problémát egyszerűen hárítsuk el azzal, hogy nem az iskola dolga. De anélkül, hogy részletekbe mennék, szerintem belátható, hogy itt rendszer szintű változtatásokra lenne szükség, hogy ne csupán elméletben lehessen a szükséges teendőkről beszélnünk.
A példabeli ordítós tanárról meg nincs mit beszélnünk, ha az eset úgy történt, ahogy írtad, a tanár nem a pályára való. Ha valaki hosszú évek pedagógiai, pszichológiai, gyermeklélektani, stb. tanulmányai után oda jut, hogy az ordítás az egyetlen eszköze, annak nem való ez a munka. De ebből nem vonhatsz le semmilyen következtetést arról, hogy általában kinek mi lenne a feladata a gyerekek nevelésében.

KM Kinga 2016.02.15. 10:54:33

Az ELSŐSEGÉLY NYÚJTÁST se felejtsd ki, és a FŐZÉST :-) Ez a kettő is nagyon hasznos dolog!

lysandeer 2016.02.15. 12:12:52

A leirt pontokkal egyetertek, de ha nincsenek kotelezo tantargyak, akkor az ember honnan tudna, hogy o mivel akar foglalkozni? Ugy, hogy elozetes ismerete sincs nagyon sok dologrol? Tovabba x tudomanyterulethez lehet, hogy mas tudomanyteruletekrol is kellenenek ismeretek, es mi van akkor ha az ot nem erdekli, vagy nem akarja tanulni, mert nem latja meg at mennyire fontos lesz kesobb? Kell egy kis betekintes mindenhova. En a tananyag csokkentese fele mennek el, meg arra, hogy ossze tudjak kapcsolni az ismereteiket, amiket a kulonbozo orakon tanultak.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2016.02.15. 14:24:57

@KM Kinga: Nyilván kimaradt egy csomó dolog, ami szükséges a mindennapi élethez, én tényleg csak azokat gyűjtöttem össze, ami pszichológusként folyton a szemem elé kerül, hogy miért is nem tanítják az iskolában. :)
@lysandeer: Bármilyen furcsa, vannak egészen más oktatási rendszerek is, ahol egészen 20-22 éves korra kitolják a végleges elköteleződést egy-egy területre, és mégis remek szakembereket nevelnek. Azt mondják, mindenki merítsen annyit a közösből, amennyit képességei és érdeklődése enged, aztán majd kikristályosodik benne, hogy mennyi motivációja és eltökéltsége van, ami egy-egy hivatás vagy szakma felé indíthatja. Mint ahogy nagyon sokan felnőtt korukban váltanak, mert rájönnek, hogy gyerekként túl korán elköteleződtek, és mégsem azok akarnak lenni, amit 14 éves korukban gondoltak. És ők is, akár 35-40 évesen képesek megtanulni valami teljesen mást. És nem azért, mert még emlékeznének arra, amit kötelezően meg kellett tanulniuk az általános iskolában.
Azt hiszem, túlságosan misztifikáljuk a "kötelező" dolgokat. Látni kellene, hogy a gyerekek mennyire alaposan képesek dolgokkal foglalkozni, ami nem kötelező, és mennyire felületesen, csak a megúszásra apellálva végeznek el dolgokat, amik kötelezőek. Az érdeklődés, kíváncsiság és a szabadság sokkal nagyobb hajtóerő, mint amit ebben a kötelező iskolai rendszerben szocializálódva gondolunk.

meggymárka 2016.02.15. 16:31:28

Szerintem ezeket nem az iskola dolga megtanítani, hanem a szülőké. Egy normálisan működő családban magától értetődő dolog, hogy beszélünk a szexről, gyereknevelésről, önérvényesítésről. Ha nem normálisan működik a család, akkor meg akármennyit lehet tanulni az iskolában ezekről, ha a sokkal erősebben befolyásoló családi környezetben mást lát a gyerek (lásd kommunikáció: hiába beszél arról a megfáradt tanár heti két órában, hogy ne erőszakoskodjunk másokkal, ha otthon folyamatos ordítás van...) Nem lehet a normális élethez való alapkészségeket heti egy-két óra kötelező foglalkozásba bezsúfolni, pláne nem a matek, töri, magyar, nyelv, környezet, torna, technika, ének stb. mellé. Ehhez egy gyökeresen más oktatási rendszer kéne, de akkor is elsődleges ezekben a dolgokban a család szerepe.

Zsofi Logemann 2016.02.16. 19:16:57

@m e o w: Szulokent is nagyon nagyon fontos ezekert tenni, sajnos a valtozas nem hiszem hogy gyorsan jonne, de otthon is lehet a gyerekekkel relaxalni es jatekos onismeretet tanitani.

jucibagoly 2016.02.17. 08:36:00

@m e o w: Szia! A kislányod tüneteire szeretnék reagálni, szerintem erre most vagy később oda kell figyelni, és annak is nagyon, akinek hasonló problémával küzd a gyereke. Középiskolában rettegtem a kémiatanártól, féltem bemenni órára főleg a felelési módszerei miatt, és nem voltam elég jó kémiából, az ilyeneket szerette kicsit megalázni. Ennek eredményeképpen olyan stresszgörcs alakult ki nálam, a gyomromban, hogy ma is érezteti a hatását, ha nagyon izgulok valami miatt, ilyenkor percekig mozdulni sem tudok (most 24 éves vagyok). Voltam dietetikusnál, aki egy nyugtató keveréket ajánlott: apróbojtorján, citromfű, körömvirág, akácfa, kamillavirágzat. 2 hétig reggel-este iszom, utána 3 hét szünet, és sokat segít. Csak időnként elfelejtem meginni. Szóval, csak annyit szerettem volna írni, hogy ha valakinek nagyon izgulós, szresszelős gyermeke van, azzal mindenképpen foglalkozni kell. A posztban szereplő gondolatok pedig nagyon tetszenek, bárcsak a döntéshozók is így gondolkodnának. Szívesen járnék újra iskolába egy következő életben ilyen feltételek mellett. :)

Biró G. Albert 2016.02.18. 11:47:51

Várom a kipróbálást-óvodától egyetemig...

Biró G. Albert 2016.02.18. 11:52:06

@jucibagoly: *** Szívesen járnék újra iskolába egy következő életben ilyen feltételek mellett...***Szeretném végig követni ezen az úton...egy sokat látott pedagógus...

djangyu 2016.02.26. 10:09:57

@m e o w: elméletben semmiképp sem csak egyik, vagy másik (maradi vö. progresszív, analóg vs. digitális) ideológiát ráerőszakolni egy olyan környezetre, amiben az egyén veleszületett képességeit vagy elnyomják, vagy csak részben használják ki. Minek mindenkiből tudóst nevelni, ha nem csak tudósokra van szükség, minek mindenkiből munkást nevelni, amikor nem csak munkásra van szükség? Minek mindenkit rászoktatni a digitális világra, amikor még nincs digitális világ? Minek csak analóg dolgokat preferálni, mikor nincs analóg világ? Minek a jövőnek nevelni, amikor a jelenben élve nem találják a jövőt? Minek a múltban élni, amikor a jelenben élve nem találják a múltat? szóval, szerintem egy-két ikt-s diktátor és tudjunk minden dátumot-típusú törzsfőnök között képzelném el a mértani közepét az okításnak. másik síkon pedig az egyéni képességmegállapítások utáni differenciált alap- és középfokú iskolarendszerben látnám azt - nem csak itthon, hanem mindenhol -, hogy amellett, hogy a sokak által panaszkodott elmélet vs. gyakorlati megvalósítás aránya javuljon (már ha valakinek oktatásszakemberként persze ez a szakmaiság csúcsa, hogy az olló két szára között minnél kisebb legyen a távolság.), amellett a feltörekvő generáció olyan képességekkel legyen felvértezve (analóg és digitális), amelyekkel ebben az analógból a digitális világba való átmenet képes legyen nem csak boldogulni, hanem tudást megtartani, és átadni. Szerintem ugyanis az kevés, ha csak azt tanítjuk meg egy gyereknek, hogy bökjön arra az applikációra, aztán arra, meg arra, ha nem tudja rendesen értelmezni a látható betűket, egyáltalán hogy ismerje a betűket mint kommunikációs jeleket, de az is kevés, ha elmondva hatvan Poe- és Villon-költeményt, negyven Yeats-sel megsépkelve, viszont az infokommunikáció terén nem tudja megkülönböztetni egymástól a bitet a bájttól, vagy a pl. az összefoglaló írást egy poszttal.

Szerintem a gyereknek ugyanúgy értenie kell bizonyos mechanikai alapelvhez, mint ahhoz, hogy tudjon kommunikálni, vagy akár tudja azt, hogy mi számára az egészséges, és mi nem.

ÉS mindezt a korának, generációjának megfelelő csomagolásban. De biztos vagyok abban, hogy nem kell mindenképp odanyomni a kezükbe egy tabletet, és mondani nekik, hogy bökjön rá erre meg erre - és itt nem csak arra gondolok, hogy szofisztikállt oktatóprogramokkal kell a tudást átadni. Sok más lehetőség is van arra, hogy tudást feljegyezzünk, elsajátítsunk.

Azt is jónak tartanám, hogy megfelelő eszközállomány legyen, nem egy centralizált iskolaszerkezettel, hanem régiós ellátási központokkal. Sok tankönyvet pl. tablettel helyettesítenék, de csak azoknál, ahol a vizualitás dinamikával is párosulhat (animációk).

Életvezetés, felvilágosítás és rekreáció tekintetében figyelni kellene a környezeti változókra, tehát pl. időjárásfüggően benti vagy kinti tevékenységek - és ebbe beletartozhat az is, hogy erre külön termek lennének, tehát akinek mondjuk jó a meditáció, az meditáljon, akinek nem jó, az aktívan töltse a pihenését.

De legfőképpen egy plurális iskolarendszer "jóságát" tartom szükségesnek, nem kizárva a vallási alapon szeveződő iskolákat (mert kell ilyen is, még ha többen nem is hisznek a vallási oktatás szükségességben eme materiális világban), amihez megfelelő anyagiak járulnak, hiszen akárcsak a háborúhoz, az oktatáshoz is megfelelő mennyiségű pénz szükségeltetik - ebben a világban ugyanis a struktúrák pénz nélkül nem működnek, kevés pénzzel csak vegetálnak.

És ha az anyagi tőkéhez megfelelő szellemi tőkék is járulnak, biztos megtalálja mindenki a rendszerben azt, amit keres.

Minimum annyira, hogy az elmélet-gyakorlat arány tekintetében az az olló alig legyen kinyitva :)

hetu.robi 2016.04.12. 13:39:32

Igen, valóban ezeket kéne tanítani
De hogy megy a kivitelezés? Relaxáció, szeretet, párkapcsolat, szex, önismeret, nyugalom. Többségükben maguk a tanárok se tudják kezelni ezeket. Ehhez új tanárok kellenek. Ahhoz meg tanári végzettség kell, aminek elvégzése megint szorongással jár. Aki nem szorong, az nem végez el ilyesmit. Nem cinikusságból mondon, hanem mert ezt figyeltem meg. Ehhez új fejek, új emberek kellenek, egy új társadalommal.
süti beállítások módosítása