A párkapcsolatokról - 4.1 rész

Ez a rész a hosszú ideig fennálló párkapcsolatokban szinte minden esetben bekövetkező szexuális problémáról szól, ami aláássa és meggyengíti, boldogtalanná teheti a kapcsolatot. Az itt leírt dolgokat kisebb-nagyobb mértékben mindenki, aki élt már egy-két évnél hosszabb ideig párkapcsolatban (közös háztartásban, mindennapos találkozásokkal), megtapasztalta. Alapfeltevés ebben az esetben, hogy a pár mindkét tagja egészséges önismerettel és önbecsüléssel rendelkezik, mindketten monogám kapcsolatban képzelik el az életüket, és alapvetően tisztában vannak a saját igényeikkel. Az ennél extrémebb problémák a következő részben szerepelnek majd.

Az első, és legnagyobb probléma, hogy még mindig tabu a szexről való beszélgetés, akármennyire is a csapból is pornó folyik, és akármennyi felvilágosító cikk található egyetlen kattintásnyira. Amikor egy lány és egy fiú összejön, és tart a rózsaszín köd fázisa, még minden szép és jó, de aztán nagyon gyorsan eljönnek az unott, minél gyorsabb, "essünk túl rajta" típusú egymásnak esések, szeretkezésről már régen nincs szó.

Sokszor el szoktam mondani, hogy a szex éppen pontosan olyan testi-fizikai szükséglet, mint az evés. Kicsit jobban elfojtható rövid távon, vagy akár hosszún is, de hiánya, elégtelen volta mindenképpen problémákat szül. És ha ezt a párhuzamot komolyan vesszük, máris látható, hogy mennyire káros, hogy a szexet tabuként kezeljük. Ugye, mindenkinek van kedvenc étele? És ugye, igyekszünk kedveskedni a párunknak, és a kedvencét főzni. De ha valaki minden áldott nap minden egyes étkezésre a kedvenc ételét fogyasztja (és nem autista), akkor ugye, legkésőbb egy-két hét, de inkább három nap után már ránézni sem bír? Nos, a szex éppen ilyen, csak éppen nem beszélünk róla. Egy párkapcsolat kialakulása idején még sokat és nagyon változatosan bírunk együtt lenni. Változik az, hogy ki kezdeményezi az együttlétet, hogy a nap melyik szakában és hol kerül rá sor, változatosak az alkalmazott technikák, pózok, és változatos a kimenetel is. Jó esetben nincs teljesítménykényszer, nincs szorongás, nincs feszengés, csak áradó, jóleső együttlét van.

Aztán, ahogy haladnak előre a hónapok és az évek, kialakul egy forgatókönyv. A forgatókönyvet a tapasztalat hozza létre. Megismerjük a másikat, annak kedvelt és nem kedvelt dolgait, felfedezzük a testét, centire tudjuk az erogén zónáit, hogy mitől harap az ajkába és mitől veszi mélyről a levegőt. És ezek a tapasztalatok összegződnek egy sémába, amiben van ugyan minimális változatosság, de azért alapjaiban elég kötött. Pontosan meghatározódik, hogy ki és hogyan kezdeményez, az együttlétekre milyen napszakban és hol kerül sor, milyen technikák milyen sorrendben következnek, milyen póz(ok)ban milyen kimenetellel zajlik le az egész. És persze, eleinte ez nagy biztonságérzetet ad a párnak, mert biztosra mehetnek abban, hogy nem (nagyon) lesz visszautasítás, nem (nagyon) lesz meglepetés, és mindketten kölcsönösen kielégítő élményben részesülnek (jó esetben). Aztán telnek a hónapok és az évek, és egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy már alig-alig szeretkeznek. Ha igen, az jó és felemelő, és olyankor nem is értik, hogy miért nem csinálják ezt gyakrabban - de az együttlétek száma és hőfoka mégis egyre csökken. Libalapul szólva "felüti fejét a megszokás". És ilyenkor szoktak megfontosodni régi vagy új, ellentétes nemű ismerősök, mert - még ha csak egy flört erejéig is - azokkal beszélgetve a nő vagy férfi kicsit érzi, hogy felgyorsul a pulzusa, régen nem érzett izgalom áramlik az ereiben, hogy kicsit megint újra nőnek/férfinak érezheti magát. Amit a társ mellett csak nagyon ritkán.

És tetszenek tudni, hogy miért alakul ez így? Mert a forgatókönyv pont olyan, mint a kedvenc étel minden áldott nap minden étkezésre. Unalmas. Finom, de unalmas. És érdekes módon aki főz, az tudja, hogy időről időre új és új recepteket kell keresni, hogy ne legyen robot a főzés, és a családtagok számára is élmény legyen egy-egy étkezés. És érdekes módon, ezt szoktuk is csinálni, folyton újdonságokkal kísérletezünk, recepteket cserélgetünk, amik nem biztos, hogy egy alkalomnál többször előfordulnak a családi asztalon, mégis változatosságot, újdonságot jelentenek. És lehet, hogy újabb kedvenccé válnak, mert ez is benne van a pakliban.

Szexre lefordítva: ha a változatosságot monogám kapcsolaton belül akarjuk megtalálni (mert ebben a sorozatban ez a cél), akkor tudomásul kell venni, hogy nem csak a régi, bevált receptet kell használni, hanem muszáj újítani. Ahhoz pedig, hogy ez az újítás összejöjjön, két nagyon fontos tényező kell: egyfelől folyamatos kommunikáció a pár két tagja között szexről, vágyakról, játékokról, másfelől nyitottság újdonságok kipróbálásához. Nem azt mondom, hogy mindenki próbálja ki az anált, a kikötözést, a mélytorkot vagy egyéb extremitásokat, dehogy. Csak azt, hogy millió meg egy módja van a másiknak való örömszerzésnek. Ezek a módok megtalálhatóak az interneten (nem, még mindig nem a pornóról beszélek!), rengeteg ötletet, leleményt lehet találni mindenféle fejtágító cikkekben, csak bátorság kell, hogy kipróbáljuk őket. És le kell küzdeni a tabut, hogy a szexről nem beszélni kell, hanem csinálni (ez a másik olyan közhely, amiért téglákat szeretnék hajigálni, annyiszor hallottam már). A szexről való beszélgetés egyfelől maga is izgató. Mindenféle kísérletek is alátámasztják, hogy önmagában az, hogy konkrétan vagy virágnyelven erről beszélgetünk, megemeli a pulzusunkat és szexuális izgalmat generál. Ha nem így lenne, nem élne meg annyi telefonszexes szolgáltató. Ha egy pár nap közben arról csetel/sms-ezik/telefonál, hogy melyik mit fog tenni a másikkal este, vagy mire vágyna, hogy a másik tegyen vele, már nem lesz olyan unalmas az a nap, és az este sem a megszokott vacsi/fürdés/tévézés-fészbúkozás/alvás rendben fog lezajlani. Ha el lehet mondani a másiknak, hogy milyen maszturbálós vágyfantáziáink vannak, amiket még nem próbáltunk ki egymással, akkor máris vannak saját kútfőből is ötletek, amivel lehet színesíteni a forgatókönyvet. Ha csak annyit variálunk, hogy lepasszoljuk a gyerekeket, és napközben is együtt vagyunk, ráadásul mondjuk nem a hitvesi ágyban, hanem a konyhapulton, máris sokkal izgalmasabb az egész. Nem kellenek (feltétlenül) drága fehérneműk, parfümök, játékszerek, mert csak a ki kezdeményezi/hol és mikor/hogyan történik kérdésekre kell más, a kialakult forgatókönyvtől eltérő válaszokat adni. És sokat-sokat beszélgetni arról, hogy ki mit szeretne, és hogyan. Igen, lehet, hogy egy új ötlet rekeszizomszaggató röhögésbe fullad, mert az áhított póz valójában nem megvalósítható, de akkor legalább röhögtünk egy jót, és gazdagodtunk egy tapasztalattal. Az is változatosság, nem igaz? :)

Még két dolog. Az egyik az önkielégítés tabuja. Sajnos, a mai napig még mindig nagyon sokszor hallom, fiataloktól is, hogy az olyan fúj, nehogy már. De persze, hogy igen. Visszautalva a kajára: természetesen az a legszuperebb, ha együtt, gyertyafény mellett vacsorázunk, közben remek beszélgetést folytatva, minőségi időt töltve. De azért, ugye, ha valaki nagyon éhes, és a párja nincs ott, vagy mást csinál, vagy csak nem éhes, azért csinál magának egy szendvicset, és megeszi? Nem fog, ugye, éhezni, mert éppen nincs kivel ennie? Na, a szex is ilyen. Szükséglet. Nem árulom el azzal a másikat, ha időnként a zuhany alatt, vagy a takaró alatt magammal is elbabrálgatok. És ő sem árul el engem, ha ugyanezt megteszi. Egyáltalán nem fúj. Az a fúj, ha valaki állandóan rá akarja erőszakolni a másikra, hogy legyen kedve, amikor nincs. Az nagyon fúj. Teszek is ide egy videót erről (angolul van, de szerintem nyelvtudás nélkül is érthető), bár ennek bővebb kifejtésére a következő részben fogok vetemedni:

 

Szóval mindenki gondoljon arra, hogy mennyivel jobb, ha valaki mindig a másikról várja a saját kielégülését, függetlenül arról, hogy a másik mennyire van erre ráhangolódva, mint az, ha néhanapján magának okoz örömet. Még egyszer mondom: szükséglet.

A másik a pornó. Muszáj beszélnünk róla. Nem, nem megcsalás, ha a férj pornót néz. Mindenki néz pornót, ha mást nem, valami kukucskálós valóságsót, azokban mindig van ilyesmi. Nem az a baj, ha valaki ilyesmit néz. Az a baj, ha azt hiszi, hogy a lányok/fiúk a valóságban is úgy működnek, mint ahogy a pornóban látja. Hogy a lányok élvezik az anált, vagy épp azt, ha az arcukba élveznek. Hogy a fiúk végtelen ideig képesek fűrészelni, vagy hogy ez lenne a normális, az elvárt. Hogy a szex a reszelésről szól, meg az elsődleges nemi jellegek közvetlen ingerléséről. Hogy muszáj folyton pózt váltani. Hogy kell, hogy ez filmre kerüljön (ilyen is egyre több van). Erről a pornó szól. A szexuális együttlét, a szeretkezés egy játék, ami arról szól, hogy minél nagyobb örömet szeretnék okozni a másiknak. Nem magamnak, hanem a másiknak. Ha a pár mindkét tagja erre törekszik, abból nagyon finom dolgok tudnak kialakulni.

Még egy dolog: nincs teljesítménykényszer. Nem akkor voltam szuper szerető, ha a másik kettővel többször élvezett el, mint én. Nem is feltétlenül muszáj, hogy minden egyes alkalommal mindenki kielégüljön. Sokkal fontosabb az együttlét, az intimitás megélése, mint a puszta számok. Van olyan, hogy elkezdjük, minden okés, és a pár egyik tagja mégsem jut el az orgazmusig. Rá lehet görcsölni, lehet magunkat vagy egymást okolni, de attól csak sokkal-sokkal rosszabb lesz minden. Ugye, van olyan, hogy megfőzzük az ebédet, és a végén mégis csak két-három falatot eszünk belőle, mert elment az étvágyunk? Ilyenkor hibáztatjuk magunkat vagy a másikat? Ugye, nem. A frigiditás és az impontencia mögött legtöbbször éppen az ilyen hibáztatások, önvádak, negatív gondolatok állnak.

Ezen poszt alatt megjelenésétől számított 48 óra múlva lesz szabad kommentelni.

A bejegyzés trackback címe:

https://valaszut.blog.hu/api/trackback/id/tr828766724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása